szerda, június 17, 2009

Pusztíts hát szörnyű szerelem,Ölj meg. Ne hagyj magamra.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!


Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!


Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem.
Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem.


Egyetlen érintés felér tízezer szóval।


S ne félj te sem, ne fuss előlem,
Inkább csitítsd a szenvedést,
Csukott szemmel szoríts magadhoz,
Szoríts merészen, mint a kést.


Éjszaka senki। Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat.


A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni। Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.


Bárhol is legyen,

számomra a pokol az a hely, ahol nem vagy velem।


Nincsenek megjegyzések: