Nekem támadt minden perc
és ahogy őszintén megölelsz csak emlék.
Csak emlék már.
Fagyos reggel ébredtem,
a börtönödbe zársz úgy,mintha rab lennék.
Már nem olyan édes a csók
De vége van már annak,hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam,most kell mondjam!
ne szólj!Hallgass!
Ne szólj többet rám!
Elég, elég, volt ez!
Unom,túl sok már!
Hitted mélyen,valahol!
Ha túlélem nem fáj,mert tagadom!!(Tagadom!)
És büszkén vigyorogsz egyedül.
Ha baj van csak elfutsz,menekülsz!
Ennek vége,a szádat ma befogod!
Az ajtót betöröm,nem kopogok!
A szakadék szélén mire vársz?
Hát vedd magad észre vagy mással játsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése