akarom még

Újra akarom....

Így legyen....

Fáj még

Néha úgy érzem,
Itt vagy még velem,
Rám tör a félelem!

Mindez csak rossz álom,
S minden szép lehet
Újra, csak veled!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Fájdalmam neked jár!

Fáj még, ha néha felhívsz,
Könnyes lesz a szemem,
Hisz hiányzol nekem!
Fáj még, de nem akarom, hogy
A csapdádba essek,
Hisz volt már ilyen alkalom!

Tudom, nekem sem kéne
Újból hinni neked,
Törődnöm megint veled!
De vajon mit tehetnék?
Szerelmed menedék,
Ha felhívsz nem elég!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Az eszem rajtad jár.

Ne fájjon amire nincs orvosság

Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések.

Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben,
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sosem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed az életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó।

Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem
Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül

Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön örökké।

Szeress úgy, mint régen

Mikor vörösen izzón kel fel a hold az ég alján,
És az alkonyi tó vize lángba borul, gondolj rám.

Ha a sorsodat jelző csillagokon kevés a fény,
És már sehova nem visz a régi út, indulj felém.

És ha úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És ha szerelem nélkül élsz, gondolj rám.

Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne merülj a múltba, hisz van még remény!

Mikor ezüstre festi a hajnali szél a tó vizét,
És a hullámzás egy távoli dalt sodor feléd,

Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám.

Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne takard el arcod, hisz van még remény!

Csak szeress úgy, mint régen!
És egy új varázslat vár még rád.

Ha becsönget hozzád valaki majd váratlanul,
És a lelked a keserű bánat alól felszabadul,

Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám!

Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!

Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!

baranyi ferenc

Nincs mit mondanom
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja
már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod
nincs mit mondanom.

Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.

Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.

Varázsod szét így töröm.

Válni kell.
Önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Müller Péter

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.

Mezei Katalin

Megállok saját lábamon
– ez másnak tán olykor fájhat –
meghajlok, ha a sors ítél,
s nem vesztem el koronámat।

Életet adok életért,
és hiszem, túlél a lélek,
arcomat mosollyal takarom,
s nincs ember, akitől félek।

Magamat bátran vállalom,
tudom, hogy mennyit érek,
elnézést – igen, ha van miért –
de kegyelmet sohasem kérek।

Loose

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla.।

Vanilla Ninja- When the indians cry

http://www.youtube.com/watch?v=8R4OtNfG3_o

Pusztíts hát szörnyű szerelem,Ölj meg. Ne hagyj magamra.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!

Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!

Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem.
Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem.

Egyetlen érintés felér tízezer szóval।

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
Inkább csitítsd a szenvedést,
Csukott szemmel szoríts magadhoz,
Szoríts merészen, mint a kést.

Éjszaka senki। Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat.

A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni। Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.

Bárhol is legyen,

számomra a pokol az a hely, ahol nem vagy velem।

Tatiosztól tanultam

Idézetek, részletek

Mit csinálsz? – kérdezte elhűlve. – Te kincset keresel? Elfeledkeztél arról, miért jöttünk?

Püladész bátran mondhatta ki végül: - Nem kell tovább mennünk, megtaláltam az igazságot

- és megölelte a feleségét

Az igaz ember hű önmagához, hogy az lehessen a többiekhez is. Amikor ezt a szót emlegetik: hűség – legtöbbször állhatatosságra, kitartásra, szavatartásra, megbízhatóságra gondolnak.

Pedig a hűség sokkal több ezeknél: az ember önmagához való hűsége a hűség. Hűség ez úthoz, a feladathoz, a felismeréshez – hűség a hűséghez.

A szeretet Palotájában az emberek belebonyolódnak a hűség magyarázataiba: kényszerré teszik, olykor teljesíthetetlen kötelességgé, holott lényege éppen természetességében rejlik. Sem kényszer, sem jutalom nem teremtheti meg; olyan tudás, amelyről a szép életet élt ember tudhat igazán – a hűség együtt növekszik az emberrel.

Egyszerű a jelentése: légy az, aki vagy – nem több de nem is kevesebb. Égethet, ölhet, szabdalhat bármi – önmagadat akkor se hagyd el! Amikor fájdalom nehezedik a szívedre, annál mélyebbre ültesd a hűségedet. Ez a mélység nagyon magasan van – ami a mélyben fogan erős gyökerekkel, csupán az képes az egekig nőni.

Tedd a hűséget legszentebb javaddá.

Anavatosz főterén, a Szeretet Iskolájában gyűltünk össze tanítványaimmal. Kérték, hallgassam meg őket, hogy magam is megbizonyosodjam tudásuk felől.

Először Florakész kezdett történetébe.

- Egy napon megtudtam, hogy feleségem, ki a Nap fényénél is ragyogóbb, már nem engem szeret. Korábban tértem haza közös hajlékunkba, és asszonyomat, a világszép Szkrímiát a távoli szomszéd, Klimész karjaiban találtam. Megbocsátottam neki, mert szeretem őt.

- Boldog vagy? – kérdeztem tőle.

Nem válaszolt, lehorgasztotta fejét.

- Úgy látom, szomorú vagy, ha tényleg megbocsátottál volna, most boldog lennél. A bánatnak semmi köze sincs a megbocsátáshoz. A feloldozás számodra csupán egy szó volt, amikor kimondtad: megbocsátottam. A szavak kívül vannak, mert a világnak szólnak. De mit érzel belül? Florakész nem válaszolt. …

- Boldog vagy? – Kérdeztem tőle.

- Boldog? – csodálkozott Iliádész – Hát nem te tanítottad, hogy a boldogság belül van? Hogyan lehetnék boldog, amikor nem tudom kitépni szívemből: bíztam valakiben, de az becsapott.

- A túlzott bizalom előítélet, éppúgy, mint a bizalmatlanság। Ha mindent elhiszel, túl jóhiszemű vagy; ha semmit sem hiszel el, túl gyanakvó vagy. Ezek végletek. Egyiknek sincs köze a megfontoltsághoz. Aki gondolkodik, egy kicsit előre lát. A gondolkodás legyen a támaszod ilyen esetekben.

Mindkettőjüknek ugyanaz a baja: mást mutatnak kívül, mint amit belül éreznek

- A megbocsátás éppúgy belül van, mint a szeretet, vagy a boldogság. Szíved legmélyebb üregeiben születik meg.

Akit sérelem és bántódás ért, nagyon sajnálja magát. Arra gondol, mivel épp most csapták be, ez a sajnálat jár neki. Gyermekként tanultad meg a sajnálatot. Amikor fájt a torkod, és lázas voltál, édes gyümölcsöt kaptál, vagy egy apró, színes követ, hogy vele enyhítsék fájdalmadat. Csakhogy akkor mindenki érted bánkódott, ezért nem volt szükséged önsajnálatra. Időközben felnőttél, s most, ha bántalom ér, már nem ajándékoznak meg efféle kedvességgel, ezért te jutalmazod meg magad egy kis önsajnálattal. Vajon másokat is tudsz ilyen mélyen sajnálni?

- Mégis nekem kell a legtöbbet tanulnom tőled, Tatiosz. Belőlem több hiányzik mindabból, ami a szép élethez kell: türelemből, a nyugalomból, a megértésből, az együttérzésből, a belátásból és az elfogadásból. Önbecsülésemmel együtt bizalmam is elszállt.

- Mindhármótoknak egyet kell megtanulni: a felelősséget. Minden ember felelős saját sorsáért: azért, amit tesz, amit mond, amit gondol, és azért, ami történik vele। A felelősség tőletek indul, és visszaszáll rátok: ha megcsalnak, ha meglopnak, ha megaláznak titeket, az okot belül keressétek।

A tükör tanítása

A szeretet nem látható, nem érinthető, nem hallható, nem szagolható, csupán érezhető, mert belül van. Mivel te érzed, számodra jelen van, ez a tömérdek szépség mind a tiéd, mert benned él.

- Ezek szerint a szeretet csupán egy vélemény? – kérdezte Iliádész.

- Úgy is mondhatjuk. Nevezd inkább nézőpontnak, világlátásnak. Egy a lényege: belső szemed választ: mi az, amit közel engedsz magadhoz, mi az, amitől hátra lépsz, ha közelít feléd.

Képzeld el, mi lenne a világgal, ha mindenkihez egyformán viszonyulnánk, ha ugyanúgy éreznénk, s ugyanazt látnánk meg mindenben? Míg a világ dolgai ugyanazok, mi mégis mást látunk bennük.

Mindennek van tükörképe, semmi sem áll magában.

- Világ is, alvilág is létezik, csak másképpen, mint a mesékben. Az alvilág, amit az emberek hallomásból ismernek, és félve emlegetnek, itt van a földön. A világ és az alvilág egy. A kettő mindig ugyanannak az Egynek a része. Ez alól a világ és az alvilág sem kivétel. Ez a Tükör Tanítása.

- Ha megérted, hogy a kettő mindig egy, nem lesz nehéz belátnod, hogy nincs két világ. Mindkettő ugyanannak s világnak a megnyilvánulása, csak az egyik fent van, a másik pedig lent. Nincs se jó, se rossz, két véleményt alkottál arról, ami a valóságban egy.

Minden a te választásodon múlik: te döntesz afelől, hogy a világnak melyik részén akarsz élni.

Amint belépsz a Szeretet Palotájába, annak törvényei szerint kell élned। Kívülről fényes és ragyogó. Vajon belül mit találsz? Kivel találkozol, és mi fogad téged, a kíváncsi érkezőt a Szeretet Palotájában? Ezt mind neked kell megtapasztalnod.

A szeretet Palotája

Mielőtt megtenném, gondolkodom!

A szeretetet pénzzel megvásárolni nem lehet, ahogy akarattal sem tudod megszerezni mások szeretetét.

- Miért akarod erőszakkal magadnál tartani? – kérdezte tőle Gügéssz - hiszen ő ezt nem akarja.

– Dehogynem! – vágta rá az asszony kegyetlen keménységgel. – Tudom, hogy akarja, csak még nem tud róla.

- A lélek szabad – mondta a bölcs Gügész – engedd útjára। Ha valóban hozzád tartozik, vissza fog térni; ha pedig nem, megbizonyosodhatsz arról, hogy tévedtél.

- Szereted? Ha tényleg szeretnéd, elengednéd।

Ha két szívet nem köti össze a fénylő ezüstszál, a két lélek továbbra is kettő marad. A te szereteted inkább gyűlölet.

Amit adni tudsz, azt add jósszívvel; amit adnak, fogadd megértő kedvességgel; ne kérj, és ne követelj többet. Ha adsz, ne várj hálát érte.

Nagy titokba avatlak be: csak azt add másnak, aminek te is örülnél, ha kapnád. Ugye nem akarsz ártani magadnak? Vagy még nem gondolkodtál el ezen? Amit mással teszel, valójában önmagaddal teszed – egy napon veled is meg fog történni

A választás Tanítása

- Az igazi szeretet nem azonos az akarattal. Aki elvárja mások szeretetét, csupán engedelmességet követel. Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted, és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Ha túl sok szeretet zúdul belőled, már tudod, mit jelent szeretni, mégsem jól szeretsz. Amit adsz, szétfolyik a világban. Amikor pedig épphogy szeretsz, még nem jól szeretsz.

- Szerinted mit gondolnak az emberek a szeretetről? – kérdeztem.

- Legszebb, leghősiesebb érzelemnek tartják, amelyik a világot mozgatja.

- Számodra mit jelent?

- Áldozatvállalást, lelkesedést, feloldást és feloldódást, teljes odaadást…

- És még mit jelent?

- Hűséget, bizalmat, elfogadást, folytonosságot, sok mindent, amit egyetlen szóval nem tudok kifejezni.

- Tatiosz, éppen te mondtad egyszer: „a szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.” Úgy gondolom, a legfontosabb az együttérzés és az ítéletnélküliség a szeretetben, amikor a másikat olyannak fogadjuk el, amilyen, és nem akarjuk megváltoztatni, a magunk képére formálni. A legszebb szeretet elvárások, ítéletek, feltételek nélkül, kölcsönös szeretet. Talán ez utóbbi a legnehezebb…

A szeretet nem kőszobor, amit kiállítanak a tér közepére. Tekintsd inkább feladatodnak: tegnapi, mai és holnapi feladatnak, örökös feladatnak.

- Azt hiszem, most értettem meg a szeretet lényegét. Ma jó kedvem van, szeretettel fordulok a világ felé, s ekképpen látom az embereket is. Sok kedvesség árad felém, ezért mosolyogni tudok. Tegnap tömérdek bosszúság ért, ráadásul a fejem is megfájdult.

- Tudtál mosolyogni? – kérdeztem tőle.

- Eszembe sem jutott. Még azokat is megbántottam, akiket tényleg szeretek.

Milyen közel állnak egymáshoz: adni-kapni, tisztelni-megalázni, odafigyelni-elvárni, elengedni-kényszeríteni, megbocsátani-haragudni, megbízni-gyanakodni, hinni-kételkedni…

Csakhogy mindkettő a túlparton van. A szeretet minden egynek lát.

Nagy dolog azonosnak lenni önmagaddal, és még nagyobb egynek lenni a többiekkel. Ha ezt megértetted, és alkalmazni is tudod: egyet gondolni, ugyanazt érezni, azonképpen cselekedni, akkor élsz a Választás Tanítása szerint, mert az vagy, aminek látszol.

„Ha gyötörsz valakit, magad is kínlódni fogsz; ha megsértesz valakit, téged is bántalom fog érni”

Az idő Tanítása

Az élőlények és az emberi kapcsolatok is mind átélik a változásokat. A fák újraébrednek, és megint elhervadnak.

- És akik soha nem tudják meg, mit jelent embernek lenni, azokkal mi történik?

- Azok ismételnek

Légy egy kicsit bírája saját életednek. Nézd kívülről. Mit tettél, ha tanulni akarsz belőle.

A boldogság megszerezhető, és el is veszíthető. A boldogság lehetőségét mindig a kezedben tartod.

érzelmeim, bajaim, gondjaim

meg ne hallj
és meg ne szólj
el se üss
csak araszolj
te világod
én világom

közel jutni
bármi áron
vinne lábam
hanyatt-kedvem
szakad az ég
rongy felettem

fűzős cipő
dombtető
messze még a temető
roncsolt szárnyam
föld alatt
meghegeszti majd a nap

Arthur Golden

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk।

Megmenteni életemet nem tudom, ki másra bízzam,
nem tudom, hogy árva lelkem ki más lelkével borítsam:
fogja össze, ami széthull, mind, mi bennem becses érték -
sejtse meg: mit én szülhetek, nem-álmodott csoda-mérték.

Erre kellesz: légy szolgája általam egy új jövőnek;
palotáim máskülönben kártyavárként összedőlnek.
Nincs bizalmam senkiben sem, feltétlen kell szeretni már:
minden kell cserébe annak, aki, látod, mindent kitár.

Láthatsz másként: hajléktalan. Magam útján ez lehetek.
Az, ki szülhet: őrülődik. Nem tartják meg semmi egek.
Egeknél több kell, hogy legyél földnél mélyebb alázattal -
tudnod kell helyettem élni önátadó áldozattal.

Sorsod vagyok. Mondhatsz nemet. Élhetsz boldog, más életet.
Nem lehetsz te se több, se jobb annál, akit vágyad szeret.
Sorsom te vagy. Akard jövőm, s általad leszek, ki lennék.
Engedj el, vakot, kezedből, s leszek senki, furcsa emlék.

Bob Marley-Don't worry

"Don't worry about a thing,
'Cause every little thing gonna be all right.
Singin': "Don't worry about a thing,
'Cause every little thing gonna be all right!"

Rise up this mornin',
Smiled with the risin' sun,
Three little birds
Pitch by my doorstep
Singin' sweet songs
Of melodies pure and true,
Sayin', ("This is my message to you-ou-ou:")

Singin': "Don't worry 'bout a thing,
'Cause every little thing gonna be all right"

Ne szólj!

Nekem támadt minden perc
és ahogy őszintén megölelsz csak emlék.
Csak emlék már.
Fagyos reggel ébredtem,
a börtönödbe zársz úgy,mintha rab lennék.

Már nem olyan édes a csók

De vége van már annak,hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam,most kell mondjam!

ne szólj!Hallgass!
Ne szólj többet rám!
Elég, elég, volt ez!
Unom,túl sok már!

Hitted mélyen,valahol!
Ha túlélem nem fáj,mert tagadom!!(Tagadom!)
És büszkén vigyorogsz egyedül.
Ha baj van csak elfutsz,menekülsz!
Ennek vége,a szádat ma befogod!
Az ajtót betöröm,nem kopogok!
A szakadék szélén mire vársz?
Hát vedd magad észre vagy mással játsz!

Szabad a szívem...

Könnyebb azt mondani:
'már nem szeretem őt többé',
mint megmagyarázni azt,
miért is szeretem őt még mindig ugyanúgy...








Emlék.egy pár gondolat,
néhány szó,ami megmaradt,
úgy fáj,de menni mégis muszáj,mert
rajtad áll.

Újra hív,érzem hogy mennem kell,
pezseg a vérem,ez ellen,tennem
kéne már,azt sugja indulj el,
Ne várj!

Nem tudtam olyan lenni,
Milyet álmodtál,álmodtál,
Elrepül az éjjel,s holnap
egy új nap vár!

Szabad a szívem,újra száll,
mostmár elmúlt,így nem fáj,
így nem fáj,Menni kell ha
érzed,eltűnik a varázs.

Szabad a szívem,ne állj elém
Sok új dolog van,s mind az enyém
Te is menj tovább mert kár a percekért.

Emlék,egy régi kapcsolat,
néhány szó,emléke megmaradt,
Már nem fáj,az élet megy tovább,
Ne várj!

Indulj,neked is menned kell,
amit az élet eléd tesz,fogadd el,
Ne félj,repülj az éjjen át
tovább!

Balázstól

Meg szeretném csókolni az ajkaid és át ölelni a testedet,

A karjaimba szeretnélek zárni és soha többet el nem engedni!

gyilkos tempó

folyamatosan görcsben vagyok, görcsben élek. folyamatos megfelelés. kényszer. hallgatás. nyelés. nyögés.

próbálom, de valahogy mindig máshogyan sül el ez az egész, mint ahogyan én azt "elképzeltem", vagy szeretném. próbálom elhinni, hogy lesz ez még szebb és napsugarasabb is. de valahogy az árnyfelhők mindig bekúsznak.

én meg megalkuvok। kit védek ezzel? magam? Mást? A fene tudja már.

Az biztos, hogy hosszú távon gyilkos a tempó।