Hajós Alfréd

Hajós Alfréd 18 évesen lett a világtörténelem első Olimpiai Bajnok úszója és Magyarország első aranyérmes Olimpikonja, amikor az 1896 április 11-én, Athénban rendezett első újkori Olimpiai Játékok úszóversenyein győztesként ért célba a 100 méteres és az 1200 méteres távon.

Párizsban, 1924 júliusában, Hajós Alfréd megnyerte a 8. Olimpiai Játékok művészeti versenyét, építészet kategóriában. Így az újkori olimpiák több mint százéves történetében, a mai napig Hajós Alfréd az egyetlen személy aki mind sport mind művészeti olimpiai versenyen győzni tudott

Alfréd 13 éves korában kezdett komolyan úszni miután édesapja a Dunába fulladt. Az olimpiát megelőzően gimnazistaként, Hajós Alfréd néven "titokban" magyar-, és Európa bajnoki címeket szerzett. Az Olimpia idején Guttmann Arnold, azaz Hajós Alfréd, a Budapesti Műegyetem építészkarának első éves hallgatója volt. Felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas fürdő kis medencéjének melegvizében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.

Az 1986-os Olimpia úszóversenyeit a Mediterrán tenger 11 fokos, hullámzó vizében tartották, az Athén melletti Pireusz kikötő Zea öblében. A versenyszámokat egymás után indították, ezért az 500 méteres rajthoz Alfréd nem ért oda. A 100 méteres majd az 1200 méteres verseny megnyerése után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből. A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!" Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: "Magyar Delfin".

Hazatérése után Alfréd sikerrel folytatta egyetemi tanulmányait. Közben bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben, és a BTC játékosaként tagja lett az első magyar futballválogatottnak is, amelyben 1901, 1902 és 1903 során mint csatár játszott.

Tanulmányai végeztével, Hajós Alfréd a neves építész, Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában tanonckodott, majd később saját irodát nyitott Villányi János építésszel társulva. Egy ideig sportcikkeket is írt és vállalta a Sport-Világ főszerkesztői munkáit, valamint a Magyar Futball Szövetség kapitányi feladatait is ellátta.

Építészként, Hajós Alfréd számos épület és sportpálya tervezésén, kivitelezésén és felújításán dolgozott. Lauber Dezső építész és szintén sokoldalú sportember kollégájával közösen készített sport-komplexum terve megnyerte az 1924-es párizsi Művészeti Olimpiát, építészet kategóriában. Hajóst Ezüst éremmel, Laubert egy Oklevéllel jutalmazta a zsűri, amely politikai nyomásra nem adott ki arany érmet.

1930-ban, Hajós Alfréd tervei alapján, személyes irányítása alatt épült fel a ma is teljes szépségében tündöklő margitszigeti Sportuszoda, amely talán a leghíresebb építészeti alkotása. Hajós Alfréd országszerte és külföldön is számos köz-, és magánépület, sportpálya tervezésében illetve kivitelezésében és renoválásában vett részt. A második világháború nehéz éveinek kegyetlen meghurcoltatásai a Hajós családot sem kerülték el, de Alfréd, részben elismert olimpiai és építészi múltjának köszönhetően, szerencsésen túlélte azokat. A kommunizmus évei alatt a Mezőgazdasági Tervező Iroda munkatársaként újabb kihívásoknak eleget téve, élete végéig aktívan dolgozott mint építész.