Sose léphetsz elégszer hátra helyett előre
Állj hát mellém, lépj-élj, kapj ép erőre
Én plebejus vagyok, lovakról, nőről álmodok
Szűrben, zűrben, észben kivasaltnak maradok
Te mindig tisztára mosott érzéseidben élsz
Fehér inggavallérok érkezésében remélsz
Símogató csendben, halhatatlan hercegben
Én mérgezett serlegben herzógod kezében
Ha megvert énemmel egyedül vagyok
S te nem állsz ott, ahol szemem ragyog
Ha magamat végleg elvesztettem
Tegyél egy lépést felém
Érints meg a szívem mélyén
Megtalálod, mit neked rejtegettem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése