Mai napom....

Reggel Tomival találkoztunk a Nyugatiban :) A szokásos álmos fejjel...
Westend, Meki aztán elkísért Margit szigetre, edzésre. Volt még vagy 3/4 óránk. Addig persze jól "elvoltunk" :D Na semmi rosszalkodás... 2 fele jöttek már a többiek is, persze mindenki mosolygott:D Edzés végén Luca mondta hogy csak a mosolygásomból ismert fel :D aranyosak:)
Olga néni meg mondta hogy helyesek vagyunk :)
2kor a szokásos módon elkezdtük az edzést. Jól ment úgy 3/4 3ig, utánna 6x50m gyorson már feladtam magam... 35 az nem idő.... bla bla bla NEM BÍRTAM jobbat! már sírtam. :S Edina átküldött egy másik pályára h ne erőltessük, a hétvégén majd kipihenem magam. Hát remélem így lesz.
Levagyok égve, nem mennek úgy az edzések mint régen, Vácon...
Hogy mi lesz majd November 10.én Grazban?! Nagy égés hogy ha így fogok úszni mint ma.
De azért se adom fel, és megpróbálok addig felkészülni :)
Öltözőben a csajok mint mindig mostis felvidítottak :) ( mi lenne velem nélkülük:P )
Aztán irány Keriékhez ...
nagyon aranyos volt Kerianyu :D
Kifaggatott Tomiról, meg kikunyizta hogy mutassak róla képet :) aztán mondta h nagyon helyes, és hozzám csak ilyen pasi illik :D
Kaptam tőle isteni finom illatú tusfürdőt és dezodort :D (Yves Rocher, ahogy az szokott lenni)
Ma itt alszom aztán holnap megyek velük haza.
Holnap sajna nemtok talizni Tomival, de amennyit együtt voltunk mostanában szerintem túl éjük :D Majd Remyvel játszok :)
Holnap írok :P
Pás!

Happy Halloween!!

Hajós Alfréd

Hajós Alfréd 18 évesen lett a világtörténelem első Olimpiai Bajnok úszója és Magyarország első aranyérmes Olimpikonja, amikor az 1896 április 11-én, Athénban rendezett első újkori Olimpiai Játékok úszóversenyein győztesként ért célba a 100 méteres és az 1200 méteres távon.

Párizsban, 1924 júliusában, Hajós Alfréd megnyerte a 8. Olimpiai Játékok művészeti versenyét, építészet kategóriában. Így az újkori olimpiák több mint százéves történetében, a mai napig Hajós Alfréd az egyetlen személy aki mind sport mind művészeti olimpiai versenyen győzni tudott

Alfréd 13 éves korában kezdett komolyan úszni miután édesapja a Dunába fulladt. Az olimpiát megelőzően gimnazistaként, Hajós Alfréd néven "titokban" magyar-, és Európa bajnoki címeket szerzett. Az Olimpia idején Guttmann Arnold, azaz Hajós Alfréd, a Budapesti Műegyetem építészkarának első éves hallgatója volt. Felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas fürdő kis medencéjének melegvizében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.

Az 1986-os Olimpia úszóversenyeit a Mediterrán tenger 11 fokos, hullámzó vizében tartották, az Athén melletti Pireusz kikötő Zea öblében. A versenyszámokat egymás után indították, ezért az 500 méteres rajthoz Alfréd nem ért oda. A 100 méteres majd az 1200 méteres verseny megnyerése után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből. A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!" Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: "Magyar Delfin".

Hazatérése után Alfréd sikerrel folytatta egyetemi tanulmányait. Közben bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben, és a BTC játékosaként tagja lett az első magyar futballválogatottnak is, amelyben 1901, 1902 és 1903 során mint csatár játszott.

Tanulmányai végeztével, Hajós Alfréd a neves építész, Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában tanonckodott, majd később saját irodát nyitott Villányi János építésszel társulva. Egy ideig sportcikkeket is írt és vállalta a Sport-Világ főszerkesztői munkáit, valamint a Magyar Futball Szövetség kapitányi feladatait is ellátta.

Építészként, Hajós Alfréd számos épület és sportpálya tervezésén, kivitelezésén és felújításán dolgozott. Lauber Dezső építész és szintén sokoldalú sportember kollégájával közösen készített sport-komplexum terve megnyerte az 1924-es párizsi Művészeti Olimpiát, építészet kategóriában. Hajóst Ezüst éremmel, Laubert egy Oklevéllel jutalmazta a zsűri, amely politikai nyomásra nem adott ki arany érmet.

1930-ban, Hajós Alfréd tervei alapján, személyes irányítása alatt épült fel a ma is teljes szépségében tündöklő margitszigeti Sportuszoda, amely talán a leghíresebb építészeti alkotása. Hajós Alfréd országszerte és külföldön is számos köz-, és magánépület, sportpálya tervezésében illetve kivitelezésében és renoválásában vett részt. A második világháború nehéz éveinek kegyetlen meghurcoltatásai a Hajós családot sem kerülték el, de Alfréd, részben elismert olimpiai és építészi múltjának köszönhetően, szerencsésen túlélte azokat. A kommunizmus évei alatt a Mezőgazdasági Tervező Iroda munkatársaként újabb kihívásoknak eleget téve, élete végéig aktívan dolgozott mint építész.

Vers

Oly csodás volt ez az éjszaka
Nyugton feküdtél a karjaimba
Simogadtam tiszta, angyali arcod
Élvezettel hallgattam édes hangod
Szemedbe nézve, gondoltam bevallom
Leélni az életem, mással nem akarom
E szavakra felkeltél és ölembe ültél
S azt mondtad, mindig is szívedből szerettél
Leírni nem lehet azt az örömet
Amit, ez a mondatod nekem szerzett
Hisz Te nem tudod, de rég rád vágyok
S most valóra váltak ezernyi, csodás álmok
Lehunytam a szemem, és csókodra vártam
S ez volt életemben a legszebb vágyam.

VÖRÖSEN IZZÓ SZERELEM

Vörösen izzó szerelem

Miattad, lángol a szívem

Tüzes fények mámora

Vérző szívem cibálja

Szívnek varázsa szerelem

A legszebb tündért szeretem

Tündér lángja szívvérzés

Megfejthetetlen érzés

Hogy tündér azt csak én tudom,

Nem tündér, szent s nem túlzom,

Isten csupa ragyogás

Gyönyör kincs nem látomás

Az élet

.kaktusz

Tudod, ha fázom,
nem úgy,
mint mikor elég
a melegedéshez a kályha,
hanem mikor a hideg
már majd a lelkemig ér,
olyankor hozzád hajt valami,
hogy ne engedjem,
a lelkedet elérje
a jeges áramlat.
Ha úgy érzem rossz,
mert nem tudok rólad semmit,
akkor
mesélek Neked magamról.
Ha elfáradok abban,
hogy élni kell,
akkor azt írom Neked,
az élet szép.
Ha azt hiszem, céltalan,
olyankor elmondom Neked,
hogy az élet maga a csoda,
és a legnagyobb csoda akkor vár,
mikorra hisszük,
mindennek vége már.
Olyankor
megmelegszik a lelkem,
úgy érzem,
mintha tudnék rólad,
és újra szeretek élni,
látom a célomat.
Hiszem,
kettőnkre még csoda vár.
De olyan is van,
hogy sehol nem talállak,
olyankor nem találom
magamat,
olyankor didergek,
olyankor ordítani tudnék,
mert nem tudok rólad,
céltalan az életem,
nem hiszem a csodát,
és jobban szeretnék halni,
mint így tovább élni.
Olyankor hiába kereslek,
Te nem adsz jelt,
pedig tudod,
tudnod kell,
hogy Nélküled

elveszek.

Valamit nagyon elcsesztem....

Összeillünk, Egymásnak lettünk teremtve.

Létezik olyan ember akivel minden tökéletes? Akivel semmit sem kell átbeszélni, megbeszélni, túlbeszélni. Alakulnak a dolgok maguktól. Nincs már az első hónapban probléma, amit meg kell oldani. Nincsenek félreértések, nagy csalódások már a kezdetekkor.

Akivel közös a gondolat, az érintés, a szív dobbanása. Elég ha csak rád néz és már tudod mire gondol. A közelségének a tudata is tökéletes nyugalommal áraszt el. Nem kell tanulnotok egymást hisz már tudjátok. És a szerelem ami összeköt mintha minden hatalmas dolgot leegyszerűsítene, mintha együtt végigmenni az Úton a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga lenne.. Hiszen nektek itt a helyetek. Ti ide tartoztok. Hozzá, mellé.

Egyszerűen csak vagytok.. Éltek!

Tollhegy

Már rég veled kéne lennem, tudom,
De az élet útvesztőjén eltévedtem…
Most hozzád kéne bújnom,
Szerelmedben édesen elrévednem.

Úgy kell, hogy érintsen kezed,
Hogy velem tedd forróvá csókodat,
Kell ölelésed, hogy égbe emeljen,
S mámorba zuhanva érezzem ajkadat.

Már minden percben veled kell lennem.
Még elhallgatott szavad is itt van velem,

Körbe vesz, s én féltőn megsimogatom,

Míg ölelve megcsókol gondolatom.

Egy angyal...

Talán semmi sem szebb az életben,
Mint találni egy emberi lényt,
akinek emberi szavai megnyugtatnak,
s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz,
hogy boldogok és vidámak legyünk.

FELADAT

a bizonytalanból eredve

az elmúlt idők tükrében

megfejteni a megfejthetetlent

és nem elakadni

minden képzelt homokbuckában

Luthien

..Sétáltam hazafelé a kihalt utcán. Egyedül. Ott hagytalak. Ott hagytalak, mert nem tehettem mást. Nem hagytál más választási lehetőséget. Megint egyedül maradtam az érzéseimmel. Minden porcikám könyörgött, hogy forduljak vissza.. Csak vissza.. Hozzád.. De a lábamnak már nem bírtam megállj-t parancsolni. Ahogy a könnyeimnek sem. Pedig sosem sírok.. Tudod jól, hogy sosem sírok. Folyton hátra nézek.. Hátha.. De egy lélek sem jár már az utcán..
Már csak pár lépés.. Hiszen olyan közel vagy most.. Csak pár lépés..
Itthon vagyok. Dühös üzenetek, vádaskodás, fájó igazságok, szemrehányások.. Ezek lettek az álmainkból.. És nem miattam..
Aztán már nem érkezik válasz. Már csak az én szomorú, kétségbeesett szavaim kelnek útra az éjszakába, meghallgatásra várva. Csodára várva.. Hátha teszel valamit.. Hátha történik még valami.. Talán mégis te vagy az.. Aki..

De nincs már semmi.. Semmi. Csak a reggel.. A fájdalom.. Az újabb elhatározás..

álmodtam

Tudod, álmodtam valamit,
butaságot,
de az jár a fejemben,
gondoltam,
elmesélem neked.
Álmomban
a tenger partján feküdtem,
a tenger békés volt,
és nyugodt,
egy csepp hullám
nem volt rajt sehol,
de nem is tenger volt az,
hanem tengernyi sivatag,
a nap vakítóan sütött,
senki más,
én voltam ott egyedül,
se fű, se fa,
látható lélek sem volt sehol,
mikor váratlanul,
szépen, lassan
elkezdett emelkedni
a tenger szintje,
vagyis a homoké,
óriáshegy lett belőle,
s mikor már tetőzött,
a hegy elkezdett lefelé ömleni.
Rám.
Mindez percek alatt történt,
menekülni nem lehetett,
gondoltam,
az én időm eljött,
most végre megtudom,
mert most meghalok,
félni sem volt időm,
gondolkodni sem,
éreztem, fogy a levegőm,
mindjárt vége az egésznek,
nem is olyan vészes,
jobb,
mint amiről meséltek,
és akkor
egyik pillanatról a másikra,
kezdtem kívülről látni magamat,
azt,
ami velem történik,
magamat,
az engem betakaró hegyet,
nem volt ijesztő cseppet sem,
ilyesmit érezhet, akinek
a cipője sínek közé szorul,
és mert jön a vonat,
nincs mit tenni,
a cipőt le kell venni.
Valahogy ilyen volt az én halálom,
álombéli halálom,
mikor felébredtem,
nyoma se volt az egésznek,
csak a forró naptól,
meg tán a homoktól,
kicsit a fejem megfájdult .

Hogy a szerelemről is legyen szó,
eszembe jutott,
ha nem álom lett volna,
hanem valóság,
biztos eszembe jut,
mi lesz az én kedvesemmel,
mi lesz vele,
ha én szó nélkül megyek el,
biztos, küldtem volna egy fohászt
az égiekhez,
hadd maradjak még kicsit itt Neked.

Szeretlek Tomi :)

Fiza

Rózsa

Hol az a rózsa, amely a kezedben, anélkül, hogy tudná, csodás ajándék?

Nem a színével, minthogy virág vak, sem fogyhatatlan édes illatával, sem egy szirom súlyával. Mindezek csak gyönge visszhangok, régen elveszettek. Azigazi rózsát máshol keressed. Lehet, hogy oszlop, lehet, hogy csata, angyalok ege, vagy egy végtelen, titokzatos, nem nélkülözhető világ, ujjongó isten, akit sose látunk, vagy egy ezüst bolygó egy másik égen,

vagy egy írtóztató őskép, melynek rózsa formája sincsen.

Nélküled

Azt mondod, ne hagyjam abba, jó, amit csinálok, mintha a gubancnak mondanád, ne gubancolódjék, mintha a fának, legyen tűz belőle, mintha a halottat kérnéd, ne legyen halott, a gubanc, a tűz, a halál, az nem csinálja magát, mint ahogy én se csinálom magamat, mikor begubózom, mikor nincs a tűz bennem, mikor halottnak érzem magam, azért, hogy éljek, hogy tűz legyek, hogy ne legyek önmagam gubanca, azért én nem tudok semmit sem tenni, ahhoz Te kellesz, hogy Téged találjalak, ígérni semmit se ígérhetek, mert soha nem tudom, mikor, meddig vagy itt nekem, nélküled gubanc vagyok, halott, tehetetlen fahasáb.

Gubcsi Lajos: REJTEK

Sose léphetsz elégszer hátra helyett előre
Állj hát mellém, lépj-élj, kapj ép erőre
Én plebejus vagyok, lovakról, nőről álmodok
Szűrben, zűrben, észben kivasaltnak maradok

Te mindig tisztára mosott érzéseidben élsz
Fehér inggavallérok érkezésében remélsz
Símogató csendben, halhatatlan hercegben
Én mérgezett serlegben herzógod kezében

Ha megvert énemmel egyedül vagyok
S te nem állsz ott, ahol szemem ragyog
Ha magamat végleg elvesztettem

Tegyél egy lépést felém
Érints meg a szívem mélyén
Megtalálod, mit neked rejtegettem

kínai közmondás

Ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra.

Sünike

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymást tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él ennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Újra szeptember vége van

...Újra szeptember vége van…
De már nem fonom ujjaim kérlelő imára, S néma könnyekkel sem kell sírnom hiába, A magánnyal összezárt rideg szobában. Ma kezemben szőlő és veled szedett dió, Számban, édes mézzé érett őszinte szó, S szobánkban zamatos tavaly-bor illata… Ujjaink már egymást vigyázva fonódnak össze, És utunk, együtt vezet minket minden őszbe…



"Heal The World"

There's A Place In
Your Heart
And I Know That It Is Love
And This Place Could
Be Much
Brighter Than Tomorrow
And If You Really Try
You'll Find There's No Need
To Cry
In This Place You'll Feel
There's No Hurt Or Sorrow

Heal The World
Make It A Better Place
For You And For Me
And The Entire Human Race
There Are People Dying
If You Care Enough
For The Living
Make A Better Place
For You And For Me

If You Want To Know
Why There's
A Love That Cannot Lie
Love Is Strong
It Only Cares
For Joyful Giving
If We Try We Shall See In
This Bliss We Cannot Feel Fear
Or Dread We Stop Existing And Start Living

Tatiosz

Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban?