Az angol beteg - English Patient

„Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben… vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! …sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk… telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! …szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak…!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába… ez minden vágyam… sétálni veled, és a barátokkal, …egy ilyen helyen, …egy térkép nélküli földön! …a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!”