kedd, augusztus 31, 2010

szombat, augusztus 21, 2010

Magány


Egy perc, és fordul a kedvem. Néha föl-földereng előttem az élet vidám biztatása, de jaj, ez csak egy pillanat

Fekete tintával fehér lapra írok,
Sötét könny hull, pedig fényes nappal sírok...
Kívül vidámság, arcomon mosoly ragyog,
Belül keserűség s magány foglya vagyok...
Magam vagyok.
Nagyon. Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén

Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik.

szerda, augusztus 18, 2010

irányt mutattál


A zene legyőz mindent
Még a háborút s könnyet

Sűrű erdők fái között eltévedtem én
De te irányt mutattál!
Legszomorúbb perceimben te jöttél felém

És megvígasztaltál!


S a szívem szállt veled tovább...

szombat, augusztus 14, 2010

én ott sem voltam


én ott sem voltam, én ott sem voltam, de - mégse tudom elfeledni...

Fura,hogy ha rád gondolok egyszerre kavarognak bennem a jó és rossz érzések. Ilyenkor jobb lenne nem is gondolni erre az egészre, el kéne felejtenem. Nem kéne többet gondolnom arra az éjszakára, amire talán egyikünk sem emlékszik teljesen. Apró képek jelennek meg a szemem előtt. Apró mozdulatok, momentumok, és annyira szeretném összerakni a kép kockáit, de sehogy sem sikerül. Kinlódok, vergődök a pillanatok közt, megmaradt emlékfoszlányokat próbálok összekötni, hozzáköltöm a vélt-valós illúzióim, de még így sem teljes a film.
Nem tudom mi történt azon az éjszakán. Mi okozhatta,hogy ennyire átszakítottam a saját határaim, s gátlások nélkül omlottam a karjaidba, nem törődve a másnappal...
Azóta félve veszem fel a telefont, minden mondatodban célzást vélek felfedezni, árgus szemeket figyelek, és legbelül, mélyen egy kicsit szánom magam...
Az a reggel, amikor oldalra fordulva téged láttalak magam mellett, meztelenül, pilláid lehunyva, mély álomban... én pedig feküdtem csendben melletted, örömkönnyel telt szemmel, mert tudtam,hogy ennek nem így kellett volna történnie, nem így, nem most... és örültem hogy mégsem úgy lett. Akkor ott tudtam,hogy bár megkaphattam volna a hőn áhított éjszakát veled, mégsem így lett, mert a barátságunk többet ér ennél, hogy tönkretegyük. Fontosabb vagy nekem egy esténél. Örültem, boldog voltam, hogy veled lehetek. Köszönöm!

péntek, augusztus 13, 2010

Forever Friends



~ Azok a legjobb barátaid, akik mindent tudnak rólad, és mégis szeretnek
~ Nem az a barát, akit a legrégebb óta ismersz, hanem az, aki megjelent, és sosem hagy el :)
~ Nem az a barátod, aki szemtől-szembe kedves hozzád, hanem az, aki a hátad mögött sem mond rosszat rólad :)

szombat, augusztus 07, 2010

elég volt a csalódásokból!

Lehet, hogy szerinted nem vagyok semmi, és nem is leszek senki, de megsúgok valamit...
te még annyi se vagy mint én, és nem is leszel!

Bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban,
s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam!

Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted...

Nem érdekel már senki, nem akarom tudni... ha valaki elesett abba már nem kell belerúgni...!

szombat, július 31, 2010

Idézetek


- Ha rossz fiút találsz, bajt találsz. Ha a jót találod meg, megtalálod a
szerelmet.
- Nem számít, milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ, megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindig felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük, ez segít tovább lépni, és hajt előre.
- Az élet legrosszabb pillanataiban az ember alapvetően két dolgot tehet. Összeomlik, feladja a küzdelmet és a reményt, és arccal a földön fekve rúgkapál, ez az egyik. A másik pedig az, hogy nevet.
- A mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba.

Cserháti Zsuzsa

...

ruhák a földre dobva szerteszét
szomorú kép, de a lényeg tiszta
tudod, ki hagyta el a jelmezét
a buta bohóc soha nem jön vissza
hiába keresed bárhol, nincsenek nyomai sem
kicsit már belefáradt, úgy hiszem

akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap
mutat majd egy tisztább képet a tükörben
az leszek én, lehet éppen holnap

jó lenne hogyha néha jönne hír
tudod -e már, mire vártam volna
...

lehet, hogy valamit érzel
próbáld ki valakivel
nekem így, neked úgy jó, úgy hiszem


nem gyógyít meg az idő sem, de belefog minden nap
egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben
az leszek én, lehet éppen holnap már

házam fölött hajnali ég, épp csak az éjjel múlt el