vasárnap, október 14, 2007

álmodtam

Tudod, álmodtam valamit,
butaságot,
de az jár a fejemben,
gondoltam,
elmesélem neked.
Álmomban
a tenger partján feküdtem,
a tenger békés volt,
és nyugodt,
egy csepp hullám
nem volt rajt sehol,
de nem is tenger volt az,
hanem tengernyi sivatag,
a nap vakítóan sütött,
senki más,
én voltam ott egyedül,
se fű, se fa,
látható lélek sem volt sehol,
mikor váratlanul,
szépen, lassan
elkezdett emelkedni
a tenger szintje,
vagyis a homoké,
óriáshegy lett belőle,
s mikor már tetőzött,
a hegy elkezdett lefelé ömleni.
Rám.
Mindez percek alatt történt,
menekülni nem lehetett,
gondoltam,
az én időm eljött,
most végre megtudom,
mert most meghalok,
félni sem volt időm,
gondolkodni sem,
éreztem, fogy a levegőm,
mindjárt vége az egésznek,
nem is olyan vészes,
jobb,
mint amiről meséltek,
és akkor
egyik pillanatról a másikra,
kezdtem kívülről látni magamat,
azt,
ami velem történik,
magamat,
az engem betakaró hegyet,
nem volt ijesztő cseppet sem,
ilyesmit érezhet, akinek
a cipője sínek közé szorul,
és mert jön a vonat,
nincs mit tenni,
a cipőt le kell venni.
Valahogy ilyen volt az én halálom,
álombéli halálom,
mikor felébredtem,
nyoma se volt az egésznek,
csak a forró naptól,
meg tán a homoktól,
kicsit a fejem megfájdult .

Hogy a szerelemről is legyen szó,
eszembe jutott,
ha nem álom lett volna,
hanem valóság,
biztos eszembe jut,
mi lesz az én kedvesemmel,
mi lesz vele,
ha én szó nélkül megyek el,
biztos, küldtem volna egy fohászt
az égiekhez,
hadd maradjak még kicsit itt Neked.


Szeretlek Tomi :)

Fiza



péntek, október 12, 2007

Rózsa

Hol az a rózsa, amely a kezedben, anélkül, hogy tudná, csodás ajándék?

Nem a színével, minthogy virág vak, sem fogyhatatlan édes illatával, sem egy szirom súlyával. Mindezek csak gyönge visszhangok, régen elveszettek. Azigazi rózsát máshol keressed. Lehet, hogy oszlop, lehet, hogy csata, angyalok ege, vagy egy végtelen, titokzatos, nem nélkülözhető világ, ujjongó isten, akit sose látunk, vagy egy ezüst bolygó egy másik égen,

vagy egy írtóztató őskép, melynek rózsa formája sincsen.

kedd, október 09, 2007

Nélküled

Azt mondod, ne hagyjam abba, jó, amit csinálok, mintha a gubancnak mondanád, ne gubancolódjék, mintha a fának, legyen tűz belőle, mintha a halottat kérnéd, ne legyen halott, a gubanc, a tűz, a halál, az nem csinálja magát, mint ahogy én se csinálom magamat, mikor begubózom, mikor nincs a tűz bennem, mikor halottnak érzem magam, azért, hogy éljek, hogy tűz legyek, hogy ne legyek önmagam gubanca, azért én nem tudok semmit sem tenni, ahhoz Te kellesz, hogy Téged találjalak, ígérni semmit se ígérhetek, mert soha nem tudom, mikor, meddig vagy itt nekem, nélküled gubanc vagyok, halott, tehetetlen fahasáb.

Gubcsi Lajos: REJTEK


Sose léphetsz elégszer hátra helyett előre
Állj hát mellém, lépj-élj, kapj ép erőre
Én plebejus vagyok, lovakról, nőről álmodok
Szűrben, zűrben, észben kivasaltnak maradok

Te mindig tisztára mosott érzéseidben élsz
Fehér inggavallérok érkezésében remélsz
Símogató csendben, halhatatlan hercegben
Én mérgezett serlegben herzógod kezében

Ha megvert énemmel egyedül vagyok
S te nem állsz ott, ahol szemem ragyog
Ha magamat végleg elvesztettem

Tegyél egy lépést felém
Érints meg a szívem mélyén
Megtalálod, mit neked rejtegettem

kínai közmondás


Ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra.

csütörtök, október 04, 2007

Sünike


Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymást tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él ennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

kedd, október 02, 2007

Újra szeptember vége van


...Újra szeptember vége van…
De már nem fonom ujjaim kérlelő imára, S néma könnyekkel sem kell sírnom hiába, A magánnyal összezárt rideg szobában. Ma kezemben szőlő és veled szedett dió, Számban, édes mézzé érett őszinte szó, S szobánkban zamatos tavaly-bor illata… Ujjaink már egymást vigyázva fonódnak össze, És utunk, együtt vezet minket minden őszbe…



"Heal The World"

There's A Place In
Your Heart
And I Know That It Is Love
And This Place Could
Be Much
Brighter Than Tomorrow
And If You Really Try
You'll Find There's No Need
To Cry
In This Place You'll Feel
There's No Hurt Or Sorrow

Heal The World
Make It A Better Place
For You And For Me
And The Entire Human Race
There Are People Dying
If You Care Enough
For The Living
Make A Better Place
For You And For Me

If You Want To Know
Why
There's
A Love That
Cannot Lie
Love Is Strong
It Only Cares
For
Joyful Giving
If We Try We Shall See In
This Bliss
We Cannot Feel Fear
Or Dread
We Stop Existing And Start Living

Tatiosz

Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban?