Búcsúzik a nyár

Magány

Egy perc, és fordul a kedvem. Néha föl-földereng előttem az élet vidám biztatása, de jaj, ez csak egy pillanat

Fekete tintával fehér lapra írok,

Sötét könny hull, pedig fényes nappal sírok...

Kívül vidámság, arcomon mosoly ragyog,

Belül keserűség s magány foglya vagyok...

Magam vagyok.
Nagyon. Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén

Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik.

irányt mutattál

A zene legyőz mindent
Még a háborút s könnyet

Sűrű erdők fái között eltévedtem én
De te irányt mutattál!
Legszomorúbb perceimben te jöttél felém
És megvígasztaltál!

S a szívem szállt veled tovább...

én ott sem voltam

én ott sem voltam, én ott sem voltam, de - mégse tudom elfeledni...

Fura,hogy ha rád gondolok egyszerre kavarognak bennem a jó és rossz érzések. Ilyenkor jobb lenne nem is gondolni erre az egészre, el kéne felejtenem. Nem kéne többet gondolnom arra az éjszakára, amire talán egyikünk sem emlékszik teljesen. Apró képek jelennek meg a szemem előtt. Apró mozdulatok, momentumok, és annyira szeretném összerakni a kép kockáit, de sehogy sem sikerül. Kinlódok, vergődök a pillanatok közt, megmaradt emlékfoszlányokat próbálok összekötni, hozzáköltöm a vélt-valós illúzióim, de még így sem teljes a film.
Nem tudom mi történt azon az éjszakán. Mi okozhatta,hogy ennyire átszakítottam a saját határaim, s gátlások nélkül omlottam a karjaidba, nem törődve a másnappal...
Azóta félve veszem fel a telefont, minden mondatodban célzást vélek felfedezni, árgus szemeket figyelek, és legbelül, mélyen egy kicsit szánom magam...
Az a reggel, amikor oldalra fordulva téged láttalak magam mellett, meztelenül, pilláid lehunyva, mély álomban... én pedig feküdtem csendben melletted, örömkönnyel telt szemmel, mert tudtam,hogy ennek nem így kellett volna történnie, nem így, nem most... és örültem hogy mégsem úgy lett. Akkor ott tudtam,hogy bár megkaphattam volna a hőn áhított éjszakát veled, mégsem így lett, mert a barátságunk többet ér ennél, hogy tönkretegyük. Fontosabb vagy nekem egy esténél. Örültem, boldog voltam, hogy veled lehetek. Köszönöm!

Forever Friends

~ Azok a legjobb barátaid, akik mindent tudnak rólad, és mégis szeretnek
~ Nem az a barát, akit a legrégebb óta ismersz, hanem az, aki megjelent, és sosem hagy el :)
~ Nem az a barátod, aki szemtől-szembe kedves hozzád, hanem az, aki a hátad mögött sem mond rosszat rólad :)

elég volt a csalódásokból!

Lehet, hogy szerinted nem vagyok semmi, és nem is leszek senki, de megsúgok valamit...
te még annyi se vagy mint én, és nem is leszel!

Bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban,
s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam!

Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted...

Nem érdekel már senki, nem akarom tudni... ha valaki elesett abba már nem kell belerúgni...!