Ölelve

Kint zúg a szél
és ősi dalt zenél az ég,
a néma faltól kérdezem,
hogy miért nem jössz még?

Merre jársz?
Merre jár veled az álmom? -
mert bármily távol, az mindig megtalál.
Mert bármi távol, az mindig megtalál...

Mint annyi hegy,
nagynak, s bölcsnek kéne lennem,-

de látod:
könnyen elférnék tenyeredben.
Súgnék füledbe csacskaságokat

és lázas arcom öledbe hajtanám.
És lázas arcom öledbe hajtanám
öledbe hajtanám...

Egyszer már nekem is jár, hogy boldog legyek kicsit
Hogy mondhassam végre, hogy nem cserélnék senkivel -
hallja hát a nagyvilág!

Egyszer már nekem is jár, hogy boldog legyek kicsit
Hogy mondhassam végre, hogy nem cserélnék senkivel -
hallja hát a nagyvilág!

Kint zúg a szél,
dőlnek szobrok és hitek,
de én csak neked,
habkönnyű hangodnak hiszek.
S a kinti szél
nekem csak rólad mesél;
elhozza arcod, mint képeslapot.
Elhozza arcod, mint képeslapot -
mint képeslapot...