Nem szól a zaj, csak süvít a szélkörülöttem minden fehér, mert nincs más csak tél.
Emlékszem az érintésre, amit tőled kaptam
a hiánya miatt mára jéggé fagytam.
Nincs más, aki megcsókolhat. Nem lát,
de mégis megnyugtat.
Hogy vagy.
Én őrzöm lelked tüzét, ami felolvasztja a szívem jegét.
Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem
(bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése