Nagy István Attila: Bezártalak

Bezártalak magamba,

s most nem menekülhetek,

szöknék már, de nem lehet,

fogva tart a képzelet:

igéznek látomások,

gyötrődő lobogások,

szavak bomlanak bennem:

legyőzött a szerelem,

s kívánom, mint a fuldokló,

napjaimon átparázsló

életedet, életemet.