magas fák

A lányok olyanok, mint az almák a fán.
A legjobb csajok a fa tetején vannak.
A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek h közben leesnének & megsebeznék magukat.
Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni.
A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz hogy felmásszon a fa tetejére értük.

Az angol beteg - English Patient

„Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben… vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! …sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk… telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! …szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak…!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába… ez minden vágyam… sétálni veled, és a barátokkal, …egy ilyen helyen, …egy térkép nélküli földön! …a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!”

Fájdalom

Csöndben megtűröm magam mellett a fájdalmat.
Hiszen egyszer majd vége lesz...
És ha nem? Ha örökre magával ránt?
Akkor majd hozzászokom. Valahogy, erős leszek...
De hisz az lehetetlen! Nem lehet megszokni...

Szabolcsi Erzsébet

„Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen."

Jézusnak igaza van: Elég minden napnak a maga baja. És mikorra várod a mindennapi kenyeredet? Mára! Csakis mára."
****
/ Szabolcsi Erzsébet: Egyedül /

Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában...

Fohász

Adj erőt,
mert beleveszek kételyeimbe.
Adj időt,
mert felörlődöm a mutatók rohanásától.
Adj színeket,
mert rettegek a szürkeségtől.
Adj dalokat,
mert fellázadt bennem a csend.
Adj csobogó forrást,
mert hűsíteném lobogó szavaim.

Ma nehéz

…mert nem vagy,
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdakat képzelek csillagtalan égre,
S hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
Ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
Mindkettőnket véresre sebeznének…

Mégis...

Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.

Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.

.kaktusz

Talán azért lettem ilyen bátor,

mert Te erős vagy,
és én beléd kapaszkodhatom.
Érzem, hogy szorosan fogsz.
De talán Te is kapaszkodsz,
azt hiszed, én vagyok az erős.
Talán a két félelem,
az enyém, és a tiéd
kioltják egymást.
Együtt repülünk,
közben arról énekelünk,
hogy az élet szép.
Üvöltve énekeljük,
nehogy mást meghalljunk.
Csak egymást.
Néha, ha kifáradunk,
akkor csak súgjuk.
Egymásnak.
Hogy egyikünk se féljen.
Közben elfelejtkezünk róla.
Hogy miért kapaszkodunk
ilyen erősen,
Hogy a vér is kicsordul.
Egyre bátrabbak vagyunk.
Tudjuk, a szakadék is
csak egy állomás.
Ott egy szép felhő,
Ott egy szivárvány.
Látod messziről a földet?
Ugye, milyen szép innen?
Gyere menjünk a felhők fölé
Szeretlek, szorítlak, ne félj.
Én se félek.

Megfognalak

Megfognálak, de nem hagyod.

Adnék neked, nem akarod.

Nem látlak, mert közel vagy.

Messzire mész, velem vagy.

Rád gondolok, hiányzol.

Rád nézek és nem látszol.

Átlátszol, de szilárd vagy.

Nincs testem és Te sem vagy.

Szeretlek és szabad vagyok.

Velem vagy és én sem vagyok.

idezetek

Minden érzés más, minden ember változik, valami örök és valami csak távozik. Valami szép, olykor megható, a lélek szava mi felmutatható. Azt hittem megtettem mindent, mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben! Mit minden nap fájlalok, tudod csak kérned kell és megkapod.

***

Az tud a legszenvedélyesebben szeretni, kinek a pokol tüze ég a szívében.

***

Az én boldogságom egy csepp a tengerben, szerelmem boldogsága maga a tenger.

Csak téged látlak!

Mikor lehunyom a két szemem,
csak téged látlak,
mikor ütemesen ver az óra,
csak téged várlak.
Mikor zakatol a szívem,
minden dobbanása érted szól,
érzem kezedet a testemen
s csak akkor érzem magam jól:

Mikor itt vagy és átölelsz,
szorosan hozzám bújsz,
mikor érzem, hogy megremegsz
s valamit a fülembe súgsz,
mikor hallom édes hangod lágy dallamát
s hallom apró lélegzeted
gyengéd szuszogását.

Mikor nagyon egyedül vagyok,
úgy hiányzol,
felmelegítelek én
csak szólj ha fázol.
Mikor zakatol a szívem,
minden dobbanása érted szól.
A Te szíved dobog az enyémben
s csak akkor érzem magam jól:

Mikor itt vagy és átölelsz,
s kedvesen csókolsz
mikor érzem hogy megremegsz
s szelíden megcsókolsz.
Mikor szívünk minden dobbanása
egyszerre szól,
tudom, hogy egyedül csak
Veled érzem magam jól!

Szeretlek!!! =)

/ Maradj így kérlek /

Átölelsz, szorosan, simogatva
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben, szívem tenyeredben.
Simogatsz, hagyod, hogy lassan égjek
nem sietetsz semmit
Maradj így kérlek!
Csókolsz, nyakamon érzem ajkad.
Leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan
ölelsz át fönt a magasban
Maradj így kérlek!
Szólsz, halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek! Ringunk,
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák rólunk,
mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra
Maradj így kérlek!
Fekszünk. Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok
Maradj így kérlek!

Pflum Orsi- Távol

Valahol messze az álmok földjén járok már
Ahová lépek, néhol titkot rejt ez a táj
Visz a vágy, visz az út
Valami a lelkem mélyén súgja: Menj, menj tovább!
Keresem, hogy miért vonz úgy az ismeretlen világ.
Megigéz ezer év, ez egy más utazás.

Föld és az ég – Végül összeér
Szálljunk el – Gyere velem, gyere velem hát...

Távol vagy, valahol végre szívem ígyis hozzád húz
Távol, de az út végén úgy érzem, hozzám bújsz.
Távol, idegen földön mennem kell, mert vársz
Magányos lelkem rád talál.

Valahol messze egy dallam halkan hozzám szól,
Keresem a hangod, mert Te itt vagy, már tudom jól!
Visz a vágy, visz az út.
Akarom, hogy nyisd ki majd az álmaim kapuját,
Akarom, hogy ott legyek, és együtt léphessük át!
Megigéz, ez egy más utazás!

Föld és az ég – Végül összeér
Szálljunk el – Gyere velem, gyere velem hát...

Korfu

Holnap utazunk Korfu-ra!!! :)
úgyhogy egy darabig sajnos most nem tudok írogatni a blogra.
De bepótolom ;)
Addig is Szép Nyarat Mindenkinek!

Angel<>Devil

Tatiosz: Hinni kell…

„Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.”

Álomtenger

Álmomban a tengert láttam,
Pedig ott még sosem jártam,
Csodáltam a fodrait,
Ringatódzó hullámait.


Homokpartján leültem,
Majd a homokra feküdtem,
Hagytam, hogy a szél átjárjon,
A nap csak engem pásztázzon.

Jött a hullám, csak egy pillanat,
Testemre lágyan felszaladt,
Elmosta a fáradságot,
Lemosta a bágyadtságom.

Nem volt ott senki más, csak Én,
Az álom végtelen tengerén,
Ott akartam maradni örökre,

De az óra felköltött csörögve.

Érezd

Ne szólj, ne oktass ki, ne engedd el a kezem
Egyszerűen csak szeress. Tudod, minden ember szeretettel működik...Meg azzal az érzéssel, hogy hasznos tagja a társadalomnak...Hogy igenis ki tudja húzni magát, mert ÉRTÉKES ember.

Lelkileg értékes. Mert jót akar...

Ne szólj, csak ülj le ide mellém. Éld át a pillanatokat velem. Éld át az érzéseimet. Ugye, milyen borzasztóan nehéz? Ugye, milyen szívszorongató? Ugye, Neked is remeg a kezed? Ugye, Neked is dobog a szíved?

Ugye, Te is arra gondolsz, amire én? Hogy feladod... Mert ez így már nem élet. Így élni, bizony, nem lehet. Napról napra, mint egy haláltábor. Küzdesz, de annyi minden van, ami visszahúz. Téged. És egyedül vagy.

Ugye, Te is bemenekülsz a csigaházadba? Ugye, Te sem akarod, hogy megbántsanak? Ugye, Te is úgy gondolod, hogy elég volt már ebből, hogy elég volt már mindenből?

Nem tudom...Az érzéseket nem tudom szavakba önteni. Ne haragudj...Ne haragudj, hogy meg akartam láttatni azt, amit gondolok, amit érzek, amiben élek...Ne haragudj, hogy meg akarom mutatni a világomat. Tudom, hogy Neked is vannak gondjaid...tudom, hogy nem tudsz segíteni. Mivel is tudnál?

Hiszen nem tudsz ide ülni mellém. Hiszen nem tudod megfogni a kezem. hiszen nem tudod megsimítani a lelkem.

A két kezemmel kell kiásnom magam a gödörből...De valahogy csak lejebb süppedek a sárban...Miért?

Kurt Vonnegut

Függetlenül attól,
hogy éppen hol vagyok,
sőt ha fogalmam sincs róla hol lehetek,
és függetlenül attól is, hogy
épp mekkora a zűr körülöttem,
tiszta és fénylő derű fog el,
ha természetes víztömeg partjára érkezem.
Mindegy patakpart-e vagy óceán partja,
az a part így szól hozzám:
most már tudod hol vagy,
most már tudod merre menj,
most már nemsokára otthon leszel.

bs

Tébolyító ez a csend,

repedt ajkam

remegve dajkálja neved.

Hol lehetsz? Mi van Veled?

Tudom, hogy szeretsz.

Az én érzésem nem fakul,

színekbe öltözik, mint a tavasz,

s kibontja a szunnyadó rügyeket

ha hallhatom a hangodat.

Szabó Magda

„Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott, igazi arcomat.”

Kun Magdolna-Megpróbáltam

Megpróbáltam leírni azt amit érzek.
Nehéz. A szavak mind elenyésznek
az érzések mellett, mi rólunk szól.
Számomra a szív maga a vers,
ami lüktetve dobban ezer ütemmel
megállíthatatlanul. Dallamként zenél
minden pillanatban mit veled töltök,
így érezve egymás végtelennek
tűnő szeretetét. Csendben megbújik
ölelésedben, utat tör a vágyakhoz,
megpihenve szájad szegletében, mi
mosolyt varázsol szépséges arcodra.
Ha érzed szívem ritmusát, mi szíved
dallamára ver, tudnod kell azt is,
szerelmed viszonzásra lel.

Müller Péter

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Jókai Mór

Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."