szerelem és szenvedély

A szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el,
mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat,
a rosszat nem látod,
mikor bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted.
Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged,
ha mosolyoggsz rá, ő őszintén visszamosolyog
s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet és azt mondja:
Ne sírj, mert én még szeretlek!

A szenvedély az mely örök, és éltet bennünket, még ha más hol fellángol, hol feledésbe merül... Szenvedély mely mindenkibe benne van, ki elnyomja, ki pedig kimutatja érzéseit, az érzés örök, csak mi változunk... A láng, ha mélyen is de mindig akarva akaratlanul is bennünk él, parázsa sose múlik el, ha fénye már korántsem oly ékes és fényes, a szenvedély mindig bennünk él...

Van Gogh

„Szeretni amennyire csak lehet.
mert ez az igazi erõ.
Aki nagyon szeret,
nagy dolgokat vihet végbe,
és amit szeretetbõl cselekszünk,
az jó.”

.kaktusz

A mozaik darabkák,
amit évek óta Tőled kapok
Tőled, rólad,
sokszor szomorúak,
adod,
azután nevetve visszaveszed,
nem, ez nem is én voltam,
és én hinni szeretem,
hogy ez csak játék,
a Te kegyetlen játékod,
velem,
az agyam elhiszi,
a szívem egy percig se hitte el,
sokszor megsirattalak,
de a sírás nem tart soká,
ha megharagszol is érte,
hiába van képzelt képem,
nem érzem, hogy kevesebb lennél,
soha nem tudtam magam beleélni,
hogy akit mások a szemükkel látnak,
az már nem a régi, az már csak volt,
akit én akkor először megláthattam,
de Te tudod,
én nem a szavakat szerettem meg,
hanem a költeményt,
nem azt az embert szerettem meg,
aki ott megnémított,
hanem
akit előtte már sokáig éreztem,
a fény,
amit valamikor megláttam
benned,
már úgy vakít,
hogy nem látok tőle mást,
talán, mert ő a legfontosabb,
ha sírok is boldog vagyok
valahol a legmélyén
tudom, nekem ragyogsz
Kincsem.

.kaktusz

Tudod, van úgy,
hogy az ember hiába keresi,
nem találja a fontosat,
a fontosat,
ami nem rég még közel volt,
nem rég még nagyon az volt,
mintha elszakadt volna
az utolsó szalmaszál,
kutat, keresi
a tegnap még oly fontosat,
az értelmet,
amiért érdemes itt lenni,
érdemes lenni
de mintha elaludt volna benne az Isten,
nélküle nincs értelem,
ébresztgetni is elfelejti,
hisz oly mindegy,
talán soha nem is lakott benne,
vagy már kihűlt a helye,
elszállt észrevétlen,
magára hagyta rég,
talán kényelmetlen volt neki
a szegényes otthon,
nélküle a szavak is üresek,
amikben valaha ott voltál,
már nem talállak bennük,
már csak az agyam hazudja,
hogy vársz rám,
ha nem érzem a vonzást
hiába kereslek,
nem talállak meg sosem,
ha nem érzem,
hogy fontos kettőnknek,
hogy kettőnknek
mindennél fontosabb,
és Te nem mutatod meg magad,
hagyod, a sötétbe botorkáljak,
magányosan, üresen,
pedig Te tudtál értelmet adni,
talán megbántad, és visszavetted,
először fáj, azután csöndesül,
mintha ébredezne bennem
az alvó Isten,
újra érzem a vonzást,
ha a szememmel nem is látlak,
de érzem, itt vagy,
velem vagy.
itt kell lenned valahol,
hogy értelmet kapjon

az érdemes.

Michael Jackson: Heal The World

There's A Place In
Your Heart
...

There Are Ways
To Get There
If You Care Enough
For The Living
Make A Little Space
Make A Better Place...

...
Then It Feels That Always
Love's Enough For
Us Growing
So Make A Better World
Make A Better World...

...

(Van egy hely a szívedben
Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.
És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.
Megvan a módja, hogy megtedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
Találj egy kis helyet (a szívedben)
És tedd azt jobbá...
...

A szeretet képtelen hazudni.
A szeretet erõs
Csak az a dolga, hogy örömöt nyújtson.
Ha megpróbáljuk, megláthatjuk,
A szeretet boldogságában
Nem érzünk félelmet vagy rettegést.
Nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Akkor úgy érezzük,
A szeretet elég ahhoz, hogy felnõjünk
Teremtsünk hát egy jobb világot
Tegyük jobbá a világot...
...

Legyünk Isten fényei

Oly magasan tudnánk szállni

Nem szabad, hogy meghaljon a lelkünk)

Müller Péter

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok..."

Borderline szindróma

Vérvörös szemei a fájdalomtól égtek. Nagy volt a nyomás a testében. Mellei érzékenyek lettek, szinte sajogtak. Idegei pattanásig feszültek. Arra a kis üvegszilánkra gondolt, amivel először megtette... Ma is ott van fent a polcon a vázácskába elrejtve. Nem, nem teheti meg újra! Megigérte.
Csak egy ici-pici karcolás a csuklón. Lyuk a testen, ahol lélegezni tud, ahol kiengedheti a gőzt, kiegyenlítheti a belső nyomást. Nem fájt. A vérgömböcskék nagyon lassan nöttek, míg egy egységes csíkba össze nem olvadtak. Élvezettel nézte végig. Majd eluralkodott rajta a nyugalom. Nem, nem teheti meg újra! Megigérte.
.
.
.
A kedvenc zenéjére ébredt. A nyitott ablakon kellemesen hűvös levegő áramlott be. A piros sötétítőn átsütő nap mindent élénk színűre festett. A szobát betöltötte a mosott ruhákból áramló öblítőillat. Rádöbbent, igazán boldoggá csak az apró dolgok tesztik!

Nagy István Attila: Utószó

Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul. De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek - hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal - nekifeszült. Arra törekedett, hogy átrendezze az elmúlt évtizedeket. Lehet még valami, ha ketten akarják. Mene tekel ufarsin - megmérettél és könnyűnek találtattál. Ezt mondja az ember legelőször magának. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. - Olyan, mint egy lila színű kavics, én pedig mostanában megszerettem az aranyat - mondtad. Nem ad hiába, aki úgy ad, hogy közben magának is örömöt szerez vele. Szép gondolat. - Elég lesz a halálig.

Pam Brown

„Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik. - Hol jártál eddig? oly sokáig elvoltál! Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál! Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém? Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön! Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet. De jó! Itthon vagy végre!”

Maya Angelou

„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz,
és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az,
hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”

Zanzibár

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés, ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam...

Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

Újra kell kezdeni

"Újra kell kezdeni mindent,
-minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
-minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.


Újra kezdeni mindent e világon,
-megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol..."

Republic

Adj erőt és adj időt nekem
Ha senki nem jön, te maradj itt velem
Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el
Emelj fel, magadhoz emelj fel

John Lennon

Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz.