Az élet kanyargós útvesztőin a szülői kéz vezetett. S mikor én ezt elengedtem Megfogtam a tiedet. Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg, Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek. Ezért soha ne hagyj el, Mindig a szíveddel vezess. És ehhez a legfontosabb, Hogy mindig nagyon szeress.
"A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé. A pusztaságban egy forró fuvallat és már tova is tűnt. És ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az hallhatatlan aki szeret."
„Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
„A férfiak nagyon furcsák (...) Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket minden szenvedélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk.”
Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!
"A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé. A pusztaságban egy forró fuvallat és már tova is tűnt. És ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az hallhatatlan aki szeret."
„Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
„A férfiak nagyon furcsák (...) Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket minden szenvedélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk.”
Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése