kedd, július 29, 2008

magas fák



A lányok olyanok, mint az almák a fán.
A legjobb csajok a fa tetején vannak.
A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek h közben leesnének & megsebeznék magukat.
Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni.
A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz hogy felmásszon a fa tetejére értük.

Az angol beteg - English Patient

„Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben… vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! …sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk… telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! …szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak…!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába… ez minden vágyam… sétálni veled, és a barátokkal, …egy ilyen helyen, …egy térkép nélküli földön! …a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!”

hétfő, július 28, 2008

Fájdalom
















Csöndben megtűröm magam mellett a fájdalmat.
Hiszen egyszer majd vége lesz...
És ha nem? Ha örökre magával ránt?
Akkor majd hozzászokom. Valahogy, erős leszek...
De hisz az lehetetlen! Nem lehet megszokni...

Szabolcsi Erzsébet



„Ha rajtakapjuk gondolatainkat,
hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen."

Jézusnak igaza van: Elég minden napnak a maga baja. És mikorra várod a mindennapi kenyeredet? Mára! Csakis mára."

****
/ Szabolcsi Erzsébet: Egyedül /

Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában...

Fohász

Adj erőt,
mert beleveszek kételyeimbe.
Adj időt,
mert felörlődöm a mutatók rohanásától.
Adj színeket,
mert rettegek a szürkeségtől.
Adj dalokat,
mert fellázadt bennem a csend.
Adj csobogó forrást,
mert hűsíteném lobogó szavaim.

Ma nehéz

…mert nem vagy,
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdakat képzelek csillagtalan égre,
S hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
Ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
Mindkettőnket véresre sebeznének…

Mégis...

Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.

Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.


szombat, július 26, 2008

.kaktusz

Talán azért lettem ilyen bátor,

mert Te erős vagy,
és én beléd kapaszkodhatom.
Érzem, hogy szorosan fogsz.
De talán Te is kapaszkodsz,
azt hiszed, én vagyok az erős.
Talán a két félelem,
az enyém, és a tiéd
kioltják egymást.
Együtt repülünk,
közben arról énekelünk,
hogy az élet szép.
Üvöltve énekeljük,
nehogy mást meghalljunk.
Csak egymást.
Néha, ha kifáradunk,
akkor csak súgjuk.
Egymásnak.
Hogy egyikünk se féljen.
Közben elfelejtkezünk róla.
Hogy miért kapaszkodunk
ilyen erősen,
Hogy a vér is kicsordul.
Egyre bátrabbak vagyunk.
Tudjuk, a szakadék is
csak egy állomás.
Ott egy szép felhő,
Ott egy szivárvány.
Látod messziről a földet?
Ugye, milyen szép innen?
Gyere menjünk a felhők fölé
Szeretlek, szorítlak, ne félj.
Én se félek.


hétfő, július 21, 2008

Megfognalak


Megfognálak, de nem hagyod.
Adnék neked, nem akarod.
Nem látlak, mert közel vagy.
Messzire mész, velem vagy.
Rád gondolok, hiányzol.
Rád nézek és nem látszol.
Átlátszol, de szilárd vagy.
Nincs testem és Te sem vagy.
Szeretlek és szabad vagyok.
Velem vagy és én sem vagyok.

vasárnap, július 13, 2008

idezetek

Minden érzés más, minden ember változik, valami örök és valami csak távozik. Valami szép, olykor megható, a lélek szava mi felmutatható. Azt hittem megtettem mindent, mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben! Mit minden nap fájlalok, tudod csak kérned kell és megkapod.
***
Az tud a legszenvedélyesebben szeretni, kinek a pokol tüze ég a szívében.
***
Az én boldogságom egy csepp a tengerben, szerelmem boldogsága maga a tenger.

péntek, július 11, 2008

Csak téged látlak!


Mikor lehunyom a két szemem,
csak téged látlak,
mikor ütemesen ver az óra,
csak téged várlak.
Mikor zakatol a szívem,
minden dobbanása érted szól,
érzem kezedet a testemen
s csak akkor érzem magam jól:

Mikor itt vagy és átölelsz,
szorosan hozzám bújsz,
mikor érzem, hogy megremegsz
s valamit a fülembe súgsz,
mikor hallom édes hangod lágy dallamát
s hallom apró lélegzeted
gyengéd szuszogását.

Mikor nagyon egyedül vagyok,
úgy hiányzol,
felmelegítelek én
csak szólj ha fázol.
Mikor zakatol a szívem,
minden dobbanása érted szól.
A Te szíved dobog az enyémben
s csak akkor érzem magam jól:

Mikor itt vagy és átölelsz,
s kedvesen csókolsz
mikor érzem hogy megremegsz
s szelíden megcsókolsz.
Mikor szívünk minden dobbanása
egyszerre szól,
tudom, hogy egyedül csak
Veled érzem magam jól!

Szeretlek!!! =)

/ Maradj így kérlek /

Átölelsz, szorosan, simogatva
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben, szívem tenyeredben.
Simogatsz, hagyod, hogy lassan égjek
nem sietetsz semmit
Maradj így kérlek!
Csókolsz, nyakamon érzem ajkad.
Leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan
ölelsz át fönt a magasban
Maradj így kérlek!
Szólsz, halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek! Ringunk,
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák rólunk,
mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra
Maradj így kérlek!
Fekszünk. Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok
Maradj így kérlek!