vasárnap, március 30, 2008

Takács Zsuzsa - Szív fölött medália


Hogy nem látlak többé, jól van így,
Nem fátyolozza a távolságot közeled,
Messze van minden és hideg.
Egyszer majd nevedre a számat elhúzom,
Egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm,
S a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.


csütörtök, március 27, 2008

Neveld magad magányossá és erôssé.


Tudjad,
szíved és eszméleted
minden erejével tudjad,
hogy válságos pillanatokban
senkire
nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves,
akit igazán ismersz;
a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,
megmutatja a nyers önzés,
s te egyedül maradsz,
mikor legnagyobb szükséged lenne arra,
hogy melletted álljon valaki,
s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Többet nem is vársz senkitôl;
de ezt sem kapod meg a veszélyben.

Élj nyájasan és türelmesen az emberek között,
de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erôssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít.
S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy,
tehát nem várhatsz semmit az emberektôl;
s ez a természetes.

kedd, március 25, 2008

/Müller Péter/ -Félek

Az egyik hang azt mondja bennem:

„Menj oda!”.

Egy másik hang meg azt mondja:

„Maradj itt!”.

Az egyik hang azt mondja :

”Menj oda hozzá! – Mit veszíthetsz?”

És a szégyen? Miféle szégyen? Lehet, neki is hiányzik valaki? És ha nem hiányzik?

„Akkor mi van?”

Legalább lépni mertél! Menj oda!

„Nem”

Miért nem?

„Félek”

Müller Péter: Szeretetkönyv


A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy.

szombat, március 22, 2008

Új szív


Amikor már feladtam minden reményt, túléltem a szerelmeket, megtaláltál, és olyan érzéseket keltettél életre bennem, melyek létezésében sohasem voltam biztos...Majd ismét felfedeztem magamban a jót és újra megtaláltam az elveszített, de az életben fontos szavakat...Elveszítettem a szeretlek, a bizalom, az örökre szavaimat és újakat még nem tudtam kitalálni helyettük. Vonásaid majd egyre mélyebben vésődnek belém. Kedvesen rám nézel, és olyan könnyedén mondod, hogy szeretsz, mintha ez lenne a legnyilvánvalóbb dolog a világon, és öröktől létezne. Nem megy majd nekünk minden egyből könnyedén.... Szépen, lassan csiszolódunk össze, de abban a pillanatban - mikor találkoztunk- úgy érzem, helyére zökkent a világ. Értelmet nyert az összes fájdalom és az összes elhibázott mozdulat. Elkezdek majd egy mondatot, és Te úgy fejezed be, ahogy én tenném. Elmondom az ötletem egyik felét és a másikat tőled hallom vissza. Ugyanazon őrültségeket műveljük majd, és ugyanolyan szenvedéllyel.

A Sors gondosan és alaposan sokszor a vérző húsig csiszolja majd lelkünket - míg végül pontosan összeillik.

Mámorító érzés lesz, de tudom, hitetlenkedni fogok. A fák nem nőnek az égig....Te azonban megfogod a kezem és a fa törzséhez vezetsz, érzem majd az évszázados ráncokat és a kezed melegét...élettel töltöd fel a kiégett szavaim...Hiszem, hogy ez így lesz.


Szabó Ila: segíts nekem

segíts nekem
legyél a szárnyam
ha porba ránt a fájdalom
segíts nekem
legyél a társam
ha élni sincsen már okom

A barát

Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő . Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...

Ez a korai tapasztalat döbbentett rá, hogy a barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat. Barátom lehet nemcsak a "barátom", - de az anyám, - az apám, - a gyerekem és a férjem /feleségem is. Ha ők nem a barátaim, hanem "csak" az anyám, az apám, a gyerekem és a férjem /feleségem, akkor kapcsolatunkból hiányozni fog valami. Valami nagyon lélnyeges. Mert a barátság a legmagasabb szeretet-forma. Ne hidd, hogy túlzok.

Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretet érzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság.
A barátom ott van mellettem. Egészen közel. Érzem. Ismerem. Szeretem. Neki mondom el először a titkaimat - s csakis rá hallgatok, mert tudom, hogy ismer. És szeret engem...

csütörtök, március 20, 2008

I Don't Cry

Oly furcsák vagyunk mi emberek
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.