hétfő, december 01, 2008

Tükör

Férfi akkor leszel, ha megtalálod a NŐT, akit NŐVÉ tudsz tenni.

Hiszen a Nő Istennő.

Olyan tükröt kell tartani elé, amiben azt a szépséget látja,

amilyennek te látod.

Így mindig ebben a tükörben szeretné látni magát…

Hirtelen jelent meg az életemben.

Törött szárnyaim még meg sem érintettem, meg sem gyógyítottam,

amikor a szemében egy csillagot láttam meg.

Valahol mélyen legbelül éreztem valamit, kiváltott valamit bennem a jelenléte,

a szavai, a mosolya…

De nem akartam tisztán látni…

Beszélgettünk és elvesztem a tekintetében, ahogyan ő sem tudott elszakadni a szemeim bűvkörétől.

Valamit talált, amit keresett.

Valamit találtam, amit kerestem.

Elindult felém és legbelül akartam, hogy közeledjek felé.

De féltem is tőle. Féltem a csalódástól, a könnyek égető feloldozásától.

Féltem és magamat védtem.

Elhitettem magammal, hogy jobb lenne nekem egyedül.

Gondolkodtam és már nem tudtam mit érzek…

Csak a magányra vágytam…

S közben elfelejtettem, hogy a magány nem az egyedüllétet jelenti.

Aztán csak a hangja ölelt körül. És ráébredtem, hogy hiányzik az életemből, ha csak félig van jelen.

Magam sem tudtam, tudok-e még szeretni.

Tudok-e még önzetlenül adni.

Azt hittem önmagamat temettem el sok-sok éve… és fájt a hiánya a valós énemnek.

Senkinek nem kellett és eldobták mindazt, amit szívből adtam. És fájt látni újra és újra azt, hogy amit adtam nem jelent sokat.

Elfelejtettem adni és elfelejtettem, milyen az, amikor adnak. Idegen volt egy simogatás, idegen volt a csodálat a szemekben.

Tükrött tartott elém, amiben olyannak láttam magam, amilyennek soha nem láttam.

És szeretek abba a tükörbe nézni, amit ő tart elém, még ha nem is látja a tükröt a kezeiben...

És szeretek nő lenni mellette, még ha észre sem veszi, hogy azzá tesz…

Nehéz csatát vívtam a szívemben, de ráébredtem:

ha meg sem próbálok önmagam lenni már háborút vesztettem önmagam ellen.

A félelem nem lehet akadály és nem szabhat korlátokat az életben.

Te tanítottál meg újra erre.

Te tanítottál meg ismét álmodni.

Te tanítottál meg újra bízni és hinni.

Te mutattad meg újra, hogy mi is a fontos az életben és mit is jelent a szó:

boldogság, …

és mit jelent otthon lenni valaki szívében.

Lehet, hogy néha messze vagy, de sohasem távol.

Lehet, hogy néha nem melletted alszom el, de mindig veled.

Nem kell félned Drága!

Nem kell féltened!

Sosem vagyok egyedül,… mindig ott vagy velem.

S hogy mi is jár a fejemben a nélküled töltött estéken?

Talán te magad is meglepődnél, talán már tudod,

… de szeretném elmondani neked:

Köszönöm, hogy megjelentél.

Köszönöm, hogy nem engedtél.

Köszönöm, hogy felemeltél.

Köszönöm, hogy széppé tettél…

szerda, november 26, 2008

Hol Volt, Hol Nem...



Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.

péntek, november 21, 2008

arab mondás

Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni।


szerda, november 19, 2008

.kaktusz


Tudod, magam se értem,
mitől lettem ennyire biztos,
biztos benned,
és biztos magamban,
mintha
szövetséget kötöttünk volna
mi ketten,
valamikor egy másik életben,
valahol az égben,
az égiek adták volna
áldásukat ránk,
persze butaság,
az Ég és a Föld összeér,
nem kettő az,
de mégis,
mintha egyikünk lenne az ég,
másikunk a Föld,
vagy Te a napsugár,
én pedig az eső,
ketten együtt
örök szivárvány,
vissza nem fordítható,
szét nem választható,
tudom, összetartozunk,
nincs bennem félelem,
hogy tévedek,
hogy egyszer
majd másképp lesz,
hogy majd mást szeretsz,
ha elmész is,
viszel magaddal,
nem, mert szeretnivaló lennék,
nem, nem vagyok,
csak melletted vagyok az,
más nem is ismer,
másnak idegen,
aki akkor született,
mikor megszerettelek,
és rajtam kívül
Téged se ismerhet más,
amilyen nekem vagy,
az más számára idegen,
mert aki nekem a „Te”,
az nem a véletlen szülötte,
az miattam,
értem született,
fájna,
tudom, nagyon fájna,
ha más karjában látnálak,
de a látszat
mondhatna bármit is,
be nem csaphatna.

vasárnap, november 16, 2008

Gyurkovics Tibor :Világ csudája (részlet)

Azt hittem, hogy világ csudája vagy
őrjöngés, álom, nyíló végtelen
ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
nem vagyok, nem játszom, nem létezem
felhők fehérje a szemembe fagy...
Azt hittem, hogy a világ csudája vagy
de annál sokkal fontosabb।

péntek, november 14, 2008

Graz


Életem egyik legszebb estéje volt, Grazban। (Nov.7।)
Este esőben a város terén, egymásraborulva, csak csókolóztunk, hosszú percekig.
nem számított hogy elázunk, nem számított a hideg, csak hogy mennyire szeretem Őt!
Úgy érzem megtaláltam az egyetlent!

Ő az!
Vigyázz rá, ne hagyd veszni,
Fogd Őt, hagyd szeretni!
Szeretni Téged, hisz tőle nem kell félned,
Ő a szerelmed, ki ölel, csókol Téged!

***

Ajándék
Ajándék volt az a nyár,
Mikor szívünk egymásra talált.

Ajándék volt az ősz,
Mikor hulló falevelek közt
Fogtad kezem।

Ajándék még a nap,
Mikor csak láthatlak.

Ajándék még az óra,
Mikor csak egy szóra,
De enyém lehetsz.

Ajándék még a perc,
Mikor újra átölelsz.

Ajándék még a pillanat,
Mikor egy csókodat
Ajkamra hinted.

A szerelem ereje


Mire képes a szerelem?
Megváltoztatni egy életet.
Megtanít szeretni,
sírni, nevetni,
meglátni egy emberben a szépet,
s legyőzni a bennünk levő önzőséget.
ErA szerelem erejeőt ad és hitet,
láttatni engedi a szívet,
Felemel érzéseivel,
de mindent el is vihet.
A szerelem fogva tart szabadon,
Nincsen nála nagyobb hatalom,
Útjába nem áll semmi akadály,
Éld túl! - ez az egyetlen szabály.

kedd, november 11, 2008

B. Radó Lili: Várni...


Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.