!"SZERETLEK
csütörtök, november 22, 2007
Tomitól :)
!"SZERETLEK
vasárnap, november 18, 2007
Németh Tibor: Hiányzó bilincsek

Szorítson kezem bilincse,
míg nem remeg, s vér árad,
átbizsereg bőrödön
izgalmamból apró gyöngy,
míg hűsítőn megkeres,
vagy a sivatagi hó
felhevíti a kezed.
Szorítson kezed bilincse,
éreznem kell lelkedet,
míg fehérlő ujj hegyén
az életem megreked.
Egymásból nőtt tenyerünk
sorsvonalán én legyek,
akkor is, ha másért nyúl,
maradhassak még veled.
Szorítsa kezünk bilincse,
a ránk szabott éveket,
mert régi kóborlásunk,
egy csillaghoz vezetett.
Fordítsd napnak arcomat,
csak te tudod, hogy lehet.
Ne veszíts el, ölelj át,
ha bilincsünk engedett.
Csalódás
péntek, november 16, 2007
Szerelem

„A SZERELEM …
…Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán …
… Megtanítottál szeretni, megtanítottál, hogy merjek bolondnak lenni – megtanítottál adni, és elfogadni, megtanítottál szenvedni és boldognak lenni. Bennem élsz és benned élek… Ami egymás nélkül marad belőlünk, az már csak az enyészeté… SZERETLEK!!!
… Te vagy a reggel, az ébredés perce Te vagy az este, a nyugalom csendje Te vagy az éj, a szerelem teste Te légy mindig az életem szerelme!
... Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele. Minden percben csak őt kívánod …
... Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, hogy rábíznád az életed. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak szorítja a kezed…Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, - mégis boldog vagy!...
... És a szerelem, ahogy tanít idő, s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb …”
Paul Gerardy
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá."
Sanghaj Baby
Angyali üzenet
míg beszélt: kezeimet fogta, arcomat tekintette
simogatta, lelkemet lelkével bátorította.
Mondataiból egy bűvös szó csengett,
s arra intett: ezt el ne felejtsem,
életemben ez vezéreljen, utamon végigkísérjen.
Szeress, ha kínzó fájdalom gyötör,
mert a remény hajnalán,az ébredező napsugár
átvarázsolja azt mosollyá.
Szeress akkor is, ha becsapják lelkedet,
mert annak sóhaját az éteren,egy másik, rád váró lélek hallja meg.
Szeress, ha könnyed folyik arcodon, mert a szél azt elfújja,
s esőként a földi életet azzal táplálja.
És szeress akkor is, ha az élet súlyától térdre hullasz,
mert jön egy segítő kéz, mely felsegít, amelyre nem számítasz.
Szeress, ha embernek sem néznek, hisz a levegő éltetőelem ebben a létben,
s ott van létezésed minden másodpercben.
Szeress...hallod hangomat?...az állandósulás üzenetével vigasztallak:
ott vagy Te mindenhol, bízz önmagadban, itt leszek veled, s újra vigasztallak.
Sóhajod repül a szellők szárnyán, hangot adva a Földnek és az Égnek,
nélküled csendes volna a minden, halott zenéje lenne a Mindenségnek.
Süket füleknek hitt szívekben is ott vagy, nem kell szólnod,
mert értik hangodat,a lelkek beszédéhez nem kell a szó,
elég egy tekintet, mely sokszor simogató.
Karácsony ünnepén a Te illatod árad, a Szent estén körbeállják,
könnyeddel öntözte fádat, ha szeretik-e fát, talán nem téged szeretnek ?
Nem válogat a szél, ha elfújja könnyed, nem válogat az éter,
ha viszi üzeneted, a szeretetet, ha adják Te se utasítsd el !
Mindenkiben ott van a szép és a jó, az igaz szemnek mindez látható,
bízik benned a szél is: esőként éltető leszel, Te is adj esélyt a másik embernek.
Az ébredező napsugár tudja: reményteli mosolyod mennyit ér,
Te is halld és tanuld az angyal üzenetét.

Geszti Péter: Akarsz-e?
a földre bukni, és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket,
s nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd,
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rámtalálni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken,
és lángra gyúlni fázós fehér reggelben?
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
hogy szóra bírni más ne tudja, senki sem?
Van az úgy, hogy semmi sem jó
És van az úgy, hogy lenni sem jó
Hát gyere mondd, hogy akarod még
És ezer év sem téphet szét
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneimet,
akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet?
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?
péntek, november 02, 2007
Tudsz-e sírni?

Tudsz-e sírni fájó könnyeket,
Ólomsúlyú éber éjszakán,
mikor a gondok meggyötörnek,
elfog a félelem, rád tör a magány.
Tudsz-e sírni, zokogni igazán?
Tudsz-e sírni, mint a kisgyermek,
ha becsapták, vagy megverték talán,
mert jót akart, mégis rosszat tett,
s könnyeivel ott áll most árván?
Tudsz-e sírni, zokogni igazán?
örömkönnyzáport hullatván?
Tudsz-e sírva nevetni, úgy derülni,
kacagva, akár egy jó tréfán?
Tudsz-e sírni, zokogni igazán?