„A SZERELEM …
…Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán …
… Megtanítottál szeretni, megtanítottál, hogy merjek bolondnak lenni – megtanítottál adni, és elfogadni, megtanítottál szenvedni és boldognak lenni. Bennem élsz és benned élek… Ami egymás nélkül marad belőlünk, az már csak az enyészeté… SZERETLEK!!!
… Te vagy a reggel, az ébredés perce Te vagy az este, a nyugalom csendje Te vagy az éj, a szerelem teste Te légy mindig az életem szerelme!
... Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele. Minden percben csak őt kívánod …
... Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, hogy rábíznád az életed. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak szorítja a kezed…Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, - mégis boldog vagy!...
... És a szerelem, ahogy tanít idő, s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése