Akkor is nekivágok, ha nincs reményem, s akkor is kitartok, ha nem kecsegtet siker.
Paulo Coelho
A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk,
kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak
megtorpanunk:
a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi
kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való
kételkedésnek.
Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az
ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra
esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a
kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni.
És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár
örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga
lehetőségeivel és korlátaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése