Megtanultam...?!

A szerelmet nem tanulja senki, Szinte a vérünkben van. Mértani pontossággal tudjuk kiválasztani kit NEM kéne megszeretnünk. Mindezt tudat alatt.
Viszont az elfeledést tanulnunk kell. Meg kell tanulnunk minden egyes apró lépcsőfokát, hogy biztos legyen a hatás...és ez bizony nem kis idő. Sőt, mondhatni a leghosszabb és legfájdalmasabb időtöltés az életünkben.

Én úgy érzem most is tanulok, és nagyon sok mindent csak ez után fogok, bár azt hittem egyszer már minden lépcsőfokot végigjártam...most mégis mindent újra kell tanulnom.

Megtanultalak elfeledni a hétköznapjaimból, megtanultam lezárni a veled eltervezett álomjövőm, megtanultam erőt venni magamon, és kitörölni az üzeneteid, megtanultam hazafele nem a házatokat bámulni, megtanultam a szívem kordában tartani ha netán meglátom a kocsid az úton, megtanultam nem nem reménykedni abban,hogy majd csörög a telefon és te leszel az. Megtanultam elfogadni a tényt, hogy semmit sem érek neked. Megtanultam feldolgozni, hogy az elképzelt jövőm csak álomkép volt, s te ebben sosem hittél. Megtanultam nem hinni abban,hogy bátor vagy és harcolsz értem, a közös jövőnkért. Megtanultam, hogy egy csöppet sem tisztelsz vagy szeretsz jobban, mint bárki mást. Megtanultam csöndben, egyedül nem sírni. Megtanultam egyedül lenni, egyedül sétálni, egyedül álmodni...

Megtanultam,hogy a világ aljas és gyáva, és megtanultam,hogy benne minden élő ember is egyforma, ugyanolyan aljas és gyáva.



Megtanultam! megtanultam, hogy te sem vagy jobb, más mint a többi! Ugyanolyan aljas,gyáva, önző, és hazug vagy, mint bárki más...vagy még rosszabb...

Hát igen! Megtanultam,amit meglehet.
Megtanultalak elfeledni, megtanultalak elengedni, megtanultalak elfogadni, csak egyet nem tudtam megtanulni: Megtanulni,hogy hogyan kell nem szeretni...