Megtanultam...?!

A szerelmet nem tanulja senki, Szinte a vérünkben van. Mértani pontossággal tudjuk kiválasztani kit NEM kéne megszeretnünk. Mindezt tudat alatt.
Viszont az elfeledést tanulnunk kell. Meg kell tanulnunk minden egyes apró lépcsőfokát, hogy biztos legyen a hatás...és ez bizony nem kis idő. Sőt, mondhatni a leghosszabb és legfájdalmasabb időtöltés az életünkben.

Én úgy érzem most is tanulok, és nagyon sok mindent csak ez után fogok, bár azt hittem egyszer már minden lépcsőfokot végigjártam...most mégis mindent újra kell tanulnom.

Megtanultalak elfeledni a hétköznapjaimból, megtanultam lezárni a veled eltervezett álomjövőm, megtanultam erőt venni magamon, és kitörölni az üzeneteid, megtanultam hazafele nem a házatokat bámulni, megtanultam a szívem kordában tartani ha netán meglátom a kocsid az úton, megtanultam nem nem reménykedni abban,hogy majd csörög a telefon és te leszel az. Megtanultam elfogadni a tényt, hogy semmit sem érek neked. Megtanultam feldolgozni, hogy az elképzelt jövőm csak álomkép volt, s te ebben sosem hittél. Megtanultam nem hinni abban,hogy bátor vagy és harcolsz értem, a közös jövőnkért. Megtanultam, hogy egy csöppet sem tisztelsz vagy szeretsz jobban, mint bárki mást. Megtanultam csöndben, egyedül nem sírni. Megtanultam egyedül lenni, egyedül sétálni, egyedül álmodni...

Megtanultam,hogy a világ aljas és gyáva, és megtanultam,hogy benne minden élő ember is egyforma, ugyanolyan aljas és gyáva.



Megtanultam! megtanultam, hogy te sem vagy jobb, más mint a többi! Ugyanolyan aljas,gyáva, önző, és hazug vagy, mint bárki más...vagy még rosszabb...

Hát igen! Megtanultam,amit meglehet.
Megtanultalak elfeledni, megtanultalak elengedni, megtanultalak elfogadni, csak egyet nem tudtam megtanulni: Megtanulni,hogy hogyan kell nem szeretni...

Visszasírod

Miért pont velem, miért pont velem tetted ezt
Ne távolodj el tőlem én nem érdemlem ezt
Kezem nyújtom neked fogd meg soha ne ereszd
Hé! a szerelem mint egy lufi bébi 1szer leereszt
Régen minden szép volt yoo mint egy szivárvány
Azt hittem te leszel az egyetlen királylány
De tévedtem semmisem volt véletlen
Úgy gondoltam együtt vagyunk szívben és lélekben
De nem élhetek szégyenben tovább az életben
Hiába kérleltem magamat is átvertem
Nézz bele a szemembe aszt dobd magad a szemétbe
Ki az aki megérti szerinted ez megérte
Egy végtelen történet ami folyik mint a víz
Mért mindig nekem marad a keserű szájíz
Hé elköszönök tőled remélem lesz utána
10 puszi Bé puszi pá puszi pisz
Puszi Bé puszi pá puszi pisz
Puszi pé puszi pá puszi pisz

Ref.
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted
Más irányba mentél de megbántad
Szívem nem fogad be ezt már elvágtad
Visszasírod még ezt a percet Ezt a csatát már elvesztetted
Más irányba mentél de megbántad rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad

Volt egy nap az életemből egy szerény gondolat
Hogy nem leszek magányos akár egy rágcsáló a föld alatt
De ennek hamar vége lett Szinte egy pillanat alatt
Ahogy váltottak a napok és Én már nem láttalak
olyan szépnek tűnt minden Mit hittem nemtudom
De az üzeneted óta csak a köreimet futom
Nem láttam magam körül semmit mindig csak téged
a tűz már kialudt de egy kérdés még éget
Visszasírod még ezt a percet de ez engem már, hé! rég meg nem renget
veled voltam de most már elengedlek nem kellesz többé nekem most már megvetlek
én eldobtam mindent ami a múltról szól nekem már csak a zene
ami a fülembe hatol hogyha az eső csak hull és már a nap is lement
a barátság az ami mindennél többet jelent
az élet érzés ami másnál többet jelentett
csak az alap meg a májk jelenti a szerelmet

Ref.
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted
más irányba mentél de megbántad szívem nem fogad be ezt már elvágtad
Visszasírod még ezt a percet ezt a csatát már elvesztetted
más irányba mentél de megbántad rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad

Mással játsz

Már nem haragszom rád,
De nem futnék hozzád,
Ami összetarthat még,
Az szét hullott rég,
Egy hang a távolból,
Még néha hozzám szól,
Nem kérek mást,
Csak mással játsz.

=(

Hiányzol!

Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd. Nem súghatom oda, csókolj mert kell még! Te vagy az én legszebb örömöm! S ha veled álmodom azt is köszönöm!

idézetek

Az élet nem könnyű A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátbaszúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért :/

Rólad álmodom minden éjszakán,
Eljössz hozzám minden éjszakán.

A mosoly az arcodon épp olyan mint mindig csak már nem az enyém.

Nélküle már nem érzem a világot annyira különlegesnek Az égbolt egyszerűen csak égbolt, én csak egy lány vagyok, semmi sem tűnik tökéletesnek többé

Amikor nem lehetsz azzal, akibe szerelmes vagy.. együtt tudnál lenni más valakivel, aki csak kedvel téged?

Mintha egy kést döftek volna belém, úgy éreztem, mikor kiléptél az életemből, de nem számít mi jön még: soha nem fogsz engem sírni látni

Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője :/

Felébredtem reggel, könnyes szemekkel॥ néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint újra veled álmodtam

Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?

Néha megtörténik, hogy váratlan dolgok csöppenek az életünkbe, majd egy idő múlva ráeszmélünk, hogy már nem tudunk élni nélkülük. Számomra Te is ilyen vagy

Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer utoljára..

A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad

Tiltott szerelem

Mondd, hogy lehet, hogy lesz bűn egy szerelem?
Miért, mondd, miért baj, hogy ő kell nekem?
Tizenhat múlt, de amikor hozzám bújt,
Az a tűz újból lángra gyúlt.
Tiltják nekem, fogva tart a félelem.
Miért jó nekik így, miért vannak ellenem?
Szerelem-játék, ahogyan volt, úgy szép,
Aki nem látta úgysem ért.

R. Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem,
Csak kínoz engem.
Hát szólj, hogy kell, vagy nem, ez a titkos szerelem,
Most döntsd el, mi legyen!
Nézd, ez most az első könnyem,
Nézz rám, mondd, hogy mit vársz tőlem,
Hisz tiltott a csók, nekünk mégis megvolt,
Csak egy pár nap, ami rólunk szólt,
A tanú csak a Hold.

2. Nem hallja más a szélbe súgott vallomást,
De ha kell, majd megvédem a törékeny varázst,
Vigyázok rá, a szerelem elég hozzá,
Vele elszöknék bárhová.
Miért nincs velem, ki dönti el, hogy így legyen?
Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?
Ez meddig tart, ami jó, az miért hoz bajt?
Egy szerelem-dallamba loptak zajt.

Őrült vagyok

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Összedőlt minden, mert átvertél!

Egy szép emlékkép már csak a múlt,
s bár megszürkült rég, és visz az út,
Én mégsem hiszem el,
hogy többé sosem ölel
a féltő két keze.

Mondd miért lett így,
csak, hogy kicsit végre én is értsem.
Miért nem hívsz,
és állsz elém,
hogy szemtől-szembe mondd:

Ami volt, szerelem sose volt,
csakis addig, és arról szólt.
Az az éj, nekem így, neked úgy.
De elmúlt...

Kár, pedig hittem a csókot, a szót,
S Tőled vártam vagy 100 év jót.
Ami volt, szerelem sose volt.
Már látom, csak még fáj....még mindig fáj.

Eltemetném magamban már boldogan azt az éjszakát,
de az előzmény olyan szép volt, és ott volt még az az érintés,
amire azt mondtad te is, hogy ilyet még sosem éreztél,
a te műved volt, hogy összedőlt minden, mert átvertél!

Pedig szerettelek....én szerettelek!
Gyere állj elém, hogy szemtől-szembe mondd:

Ami volt, szerelem sose volt,
csakis addig, és arról szólt.
Az az éj, nekem így, neked úgy.
De elmúlt...

Anna Ahmatova: Nincs a szív a szívhez kötve tán...

Nincs a szív a szívhez kötve tán,
Ha akarod, jobb, ha mész,
Boldogság itt arra vár csupán,
Aki elszánt, s útra kész.

Szót se szólok, s nem rimánkodom,
Boldogság rám nem talál.
Csók se kell, bú ül a vállamon,
Majd megcsókol a halál.

Szívem szörnyű kínokban búsong,
Fehér téllel élve már.
De mitől vagy te, mitől vagy te, mondd,
Jobb a választottamnál.

Szabó Magda

Lóbáltam a lábamat az ágy szélén és fütyültem, tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom, és nem bírom elviselni az emlékeidet. (...) Ha csak cseppet gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg, átlábolhatatlan gyötrelemben, amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel.

...

Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz.

...

Az ember majdnem mindent kihever, ezt hidd el.

Stephenie Meyer

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

...

Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Nem leszek a játékod!

Nem leszek az árnyékod
Fényt akarok kell még sok
Nem leszek a játékod
Mit eldobhatsz, ha jön majd egy jobb
Volt szerelem s vár még sok
Jött tüzesen szétizott
Bár szeliden csábított
De tőled mond el én mit kapharok

Rf: Ha velem ébredsz kelj fel drágám, csak álmodtál
Ne használj csak arra szívem
Ha neked élnék buknám drágám
Hát üldözz mást, s ne ígérj mert úgyse' hiszem

Ha kértem nem voltál ott,
Pedig nekem ez számított
Nem leszek a játékod
Menj el és ne gyere vissza
Nem leszek az árnyékod
Fényt akarok kell még sok
Nem leszek a játékod

Rf: Ha velem ébredsz...

Nem fáj, hisz mást is csókoltál
Mond mért gondolnék rád
Volt és lesz még száz
Nem, nem, nem fáj, hisz mást is csókoltál
Mond mért gondolnék rád
Volt és lesz még száz