Kell egy hely messze innen, messze mindentől,ahol nem vár tőr mi szívem mélyébe tör.
Sokszor felöl a gondolat, hogy oldom meg majd,
a gondokat miket magamnak okozok.
Drága érzések völgyéből kitérek egy olyan világ kapujába,
ahol nem ítélnek el, ahol végre szabadon szárnyalok,
ahol száll a dalom, de nem kell szánalom.
Kell a változás, elég volt az átkozódó szavakból.
Hol van aki vigasztal? Ezt kérdem Istentől.
Lassan egyedül maradok, ezért is futok ki a világból,
hogy majd holnap jobb legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése