vasárnap, május 10, 2009

Még mindig hiányzol


Van madár, amely nem bírja a kalitkát। Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom.


Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk।


Harag az Istenre, mert nem segített, és harag az Istenre, mert mért nincs, mikor segítség kell। Harag ez emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni. Harag reá, mert meghalt.


„A kutya nemesebb lény mint az ember। A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."


”A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények,
s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...”


„A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben। Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre és nem leli örömét a bánatomban.”


„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és
szorong, odalopakodik hozzá, hogy
az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj.
Sose bánd, ha mindenki más el is
hagy. Gyere sétáljunk egyet, és
felejtsd el az egészet



Nincsenek megjegyzések: