Art

Micsoda hívságos valami a festészet: olyan dolgok hasonlóságával vívja ki bámulatunkat, amelyeket egyáltalán nem bámulunk eredeti alakjukban!

Foci szelet recept

 

Hozzávalók:

• A tésztához:
• 5 dkg margarin
• 2 tojás
• 5 dkg porcukor
• 1 evőkanál méz
• 40 dkg rétesliszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• A krémhez:
• 4 evőkanál rétesliszt
• 5 dl tej
• 20 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó
• 2 csomag vaníliás cukor
• fél citrom
• A csokimázhoz:
• 3 evőkanál kakaó
• 2 evőkanál cukor
• 3 dkg vaj

Elkészítés:

A tésztához a margarint, a 2 tojást, a porcukrot és az 1 evőkanál mézet gőz felett kikeverjük, majd ha kihűlt, hozzáadunk 40 dkg réteslisztet és 1 kávéskanál szódabikarbónát (ha nem eléggé lágy a tészta, egy kis tejjel higíjuk), majd 3 részre osztjuk, és előremelegített sütőben 180 fokon 3 normál tepsi méretű lapot sütünk belőle a nagygáztepsi hátlapján (sütőpapíron).

A krémhez 4 evőkanál réteslisztből fél liter tejjel pépet főzünk, ha kihűlt, 20 dkg margarin és 20 dkg porcukor kikevert elegyébe keverjük két-három részben a főtt krémet. Majd az egészet két részre osztjuk. Az egyik felébe 2 evőkanál kakaót és 1 csomag vaníliás cukrot, a másik felébe egy fél citrom levét, és szintén 1 csomag vaníliás cukrot keverünk, és megtöltjük a lapokat. Tetejére csokimázat készítünk: 3 evőkanál kakaóból és 2 evőkanál cukorból kevés vízzel sűrűbb masszát főzünk, majd a tűzről levéve 3 dkg vajat olvasztunk el benne. Ha meghűlt, és kicsit sűrűbbé vált, a tésztára öntjük, elegyengetjük. 1 napig hideg helyen tartjuk, hogy jól megpuhuljon.

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon.

Kitartás - Jules Verne

Akkor is nekivágok, ha nincs reményem, s akkor is kitartok, ha nem kecsegtet siker.

Paulo Coelho

A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: 

a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. 

Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. 

És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.

http://www.youtube.com/watch?v=L455OPw4CBQ&feature=player_embedded

Autumn

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul:
Aki halandó,
csak halandót szerethet halhatatlanul.