szombat, július 18, 2009

megint 18.

Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.

Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

Ki miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné।

szerda, július 15, 2009

Június 29.


...közeledek ajkaid felé, úgy érzem, még nem lehetek felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket, mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjaink. Átölellek, magamhoz szorítalak, szívünk hevesen dobog, táncuk egymásba olvad, eggyé válik. Hosszú perceken átcsókoljuk, egymást egyre hevesebben és szenvedélyesebben, beletúrok a hajadba, tested forrósága elborít, magával sodor, sosem akarlak többé elereszteni, magamhoz szorítalak, beléd temetkezem.
Ajkam elválik ajkadtól, szemedbe nézek, s amit ott látok, végtelen
örömet okoz। Te is akarod.

vasárnap, június 28, 2009

akarom még

Újra akarom....
Így legyen....

Fáj még

Néha úgy érzem,
Itt vagy még velem,
Rám tör a félelem!

Mindez csak rossz álom,
S minden szép lehet
Újra, csak veled!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Fájdalmam neked jár!

Fáj még, ha néha felhívsz,
Könnyes lesz a szemem,
Hisz hiányzol nekem!
Fáj még, de nem akarom, hogy
A csapdádba essek,
Hisz volt már ilyen alkalom!

Tudom, nekem sem kéne
Újból hinni neked,
Törődnöm megint veled!
De vajon mit tehetnék?
Szerelmed menedék,
Ha felhívsz nem elég!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Az eszem rajtad jár.

Ne fájjon amire nincs orvosság


Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések.

Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben,
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sosem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed az életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó।

Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem
Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül

Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön örökké।

szombat, június 27, 2009

Szeress úgy, mint régen



Mikor vörösen izzón kel fel a hold az ég alján,
És az alkonyi tó vize lángba borul, gondolj rám.

Ha a sorsodat jelző csillagokon kevés a fény,
És már sehova nem visz a régi út, indulj felém.

És ha úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És ha szerelem nélkül élsz, gondolj rám.

Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne merülj a múltba, hisz van még remény!

Mikor ezüstre festi a hajnali szél a tó vizét,
És a hullámzás egy távoli dalt sodor feléd,

Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám.

Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne takard el arcod, hisz van még remény!

Csak szeress úgy, mint régen!
És egy új varázslat vár még rád.

Ha becsönget hozzád valaki majd váratlanul,
És a lelked a keserű bánat alól felszabadul,

Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám!

Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!

Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!

péntek, június 26, 2009

baranyi ferenc


Nincs mit mondanom
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja
már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod
nincs mit mondanom.


Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.

Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.

Varázsod szét így töröm.

Válni kell.
Önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Müller Péter

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.