...közeledek ajkaid felé, úgy érzem, még nem lehetek felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket, mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjaink. Átölellek, magamhoz szorítalak, szívünk hevesen dobog, táncuk egymásba olvad, eggyé válik. Hosszú perceken átcsókoljuk, egymást egyre hevesebben és szenvedélyesebben, beletúrok a hajadba, tested forrósága elborít, magával sodor, sosem akarlak többé elereszteni, magamhoz szorítalak, beléd temetkezem. Ajkam elválik ajkadtól, szemedbe nézek, s amit ott látok, végtelen örömet okoz। Te is akarod.
Mióta elhagytál azóta szívem szál Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések.
Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben, Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem, A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem, A bánatom tükröződik egy régi képen. Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat, Sosem nem múlik el, örökre itt marad. Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon, Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom, Mással élvezed az életed perceit, Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt. Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd, Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít, Tudom, mikor szívek szállnak az égben, Minden rossz eltűnik a semmiségben, De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó, Ilyenkor ordítom, fáj még a szó।
Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív, Pár kósza dallam, pár szomorkás rím, A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban, Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam. Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már, A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap, Félek az érzéstől, nem hiányzik többé, Nem hagyja el számat, örökkön örökké।
Nincs mit mondanom nincs mit mondanod. Szemed jégvirág borítja már mögé nem láthatok.
Nincs mit mondanod nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk súlya nem megosztva nyom: egészben a válladon, egészben a vállamon. Ne értsd félre, ha kereslek: rádtalálnom nem öröm, tűnt ölelés emlékétől únt öleléshez szököm. Varázsod szét így töröm. Válni kell. Önvédelemből hagylak el s fel nem cseréllek senkivel. Válni kell. A szív nem nézi, mit cipel, csak éppen már nem bírja el.
Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.