hétfő, április 27, 2009

Mondj igent!


Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?


Mondj igent, ...
s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell, elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, ...
s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból, ha megköveznek?

Tudnál-e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent és bárki mást?

Mondj igent, ...
s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Mondj igent!

Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején

Mondj igent, - tanácsolta. - Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


szerda, április 15, 2009

kifésülöd a csomókat vagy bebújsz az ágy alá

Amikor fésülködni támad kedved, éselőször szépen fel-le jársz el. Majd már szinte téped a hajad. Egyre erősebben. Húzod, visszatszed, belerakod a csomóba. Téped. Ráncigálod. Cibálod. Húzod. Majd már majdnem sírsz, mikor kihúzod. Mintegy hősi hallottjaid kiszeded a fésűből a hajad. Legszívesebben visszaragasztanád celluxszal, mint a rózsákat. Mikor pici voltál és anyukád leszidott azért, mert te nem a réten szedted a virágokat, hanem a kertben. És azok a vércseppek, melyek akkor hulltak, mikor letörted barbárul a vörös rózsa fejét.....

csütörtök, március 26, 2009

érints meg..

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok."

Faházi Andrea-Némaságba zárva


Ájultan hullanak porba a szavak
térdre rogyva szedem össze,
mindazt, mi maradt.
Százezer darabra
esett szét minden, ami egykor
volt - szép és egész,
és egyedül vagyunk mi ketten,
nem is tudjuk, miért.
Rám sem ismersz,
arcomat sem látod.
Könny és sár lett a mából,
amit építgettünk rég.
Belém mar sok átkozott
kérdés és bánt a válasz,
hát üvöltöm:
Elég!


...de már a csend sem az, ami volt.
csak világunkba zárt némaság,
ami semmit sem mond।

vasárnap, március 22, 2009

Arany János


“Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

És tudod: az erő micsoda? - Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat।”


.kaktusz

http://www.lavieenrosedejulio.com/photos/alone/charlotte-alone.jpg

Tudod arra gondoltam,
hogy különös erőt ad
az embernek,
ha hiszi,
hogy van valahol,
valaki, aki várja.
Valaki, akit szeret,
és aki őt szereti.
Hogy az a valaki vár,
az megsokszorozza az erőt,
megsokszorozza az akaratot.
Mintha a várakozó ember,
(aki nagyon várja azt a másikat)
varázserővel rendelkezne.
Mintha a szíve mágneses lenne,
olyan vonzerő lakik benne.
Értelmet ad az útnak.
Az ember, aki járja az élet
gidres-gödrös útjait,
már régen feladná,
lefeküdne a hóba,
lesz, ami lesz,
de ha van, aki vár rá,
akkor lázasan is,
félig fagyottan is,
félig holtan is megy tovább.
Mert ott van az a másik.
Aki vár.
Nem másra, őrá vár.
Oda nem érkezhet meg más.
Olyankor
elfelejtkezik a fájdalomról,
a vérző sebekről,
olyankor nincs más,
mint az akarat.
Eljutni odáig.
Lépeget,
(az ember)
azt se tudja hová,
meddig, miért.
De, ha valaki várja,
akkor felgyorsulnak a léptei,
akkor könnyebben veszi
az akadályokat.
Mert van miért, van kiért.
Akkor azon a végső nagy folyón is
könnyű szívvel kel át,
mert tudja, van valaki,
aki türelmesen is
türelmetlenül várja már।

Müller Péter: Titkos tanítások


S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.