hétfő, szeptember 29, 2008

Gabriel García Márquez


"Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött."

Nem tudok őszintén írni...nem tudom leírni, hogy mik vannak e lelkemben,...hogy úgy érzem, hogy olyan kis darabokra törött az életem, hogy nem vagyok képes összerakni..Foltozgatok, ragasztgatok, tömögetem a lyukakat...

De folyton lyukas marad...Befogom a kezeimmel, a lábaimmal, a számmal.......


De amikor már nem marad semmi???AKKOR MI MARAD???? KI MARAD????

Fogod az Érzést, letépkeded róla a ruhákat, lemezteleníted, hogy lásd díszek nélküli szánalmas kis csupasz állapotában, és elkezded szorítani a nyakát, míg meg nem fojtod teljesen. Bármit meg tudsz ölni magadban, csak akarni kell. Meg elviselni a fájdalmat, amit a gyilkolás okoz.

Néha rettenetesen fázom a karjaidban...élet...

És hallgatsz

És hallgatsz
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.

Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés.

És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.

Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmú
folyondárvirág.

péntek, szeptember 19, 2008

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy időnként
meg kellene vizsgálni
a kapcsolatokat.
Megtudni, mi az a kapocs,
ami összetartja őket.
Szembenézni magunkkal,
meg a körülöttünk élőkkel.
Megtudni,
nem esetleg mesterséges a zár,
nem esetleg azért zár,
mert rozsdás.
Egyszerűen berozsdásodott,
azért zár olyan szorosan.
Vagy nincs is zárva a lakat,
Csak a megszokás.
Vagy a félelem bilincse
az egyedülléttől.
De ahhoz el kéne menni,
ahhoz egyedül kéne maradni.
Talán mindenkinek kellene
egy otthon,
ahova nem hív senkit,
csak vár.
Ki jön hívás nélkül.
Ki az,
akinek hiányzik.
Ő hova menne,
ha nyitva lenne a lakat.
Talán akkor mindenki
a helyére kerülne.
Vagy megtudná,
Nem tartozik senkihez,
Nem tartozik senkinek
Talán az lenne a szabadság.

szerda, szeptember 17, 2008

Kamarás Klára:Várakozás


Vártam ezeregy éjszakát
és azt vártam, hogy majd mesélsz,
talán a szerelem dalát,
amelyben csak hozzám beszélsz.

Vártam, hogy elmondd álmaid,
és senki másnak, csak nekem...
Itt már senki nem álmodik.
Magam áltassam szüntelen?

Vártam, hogy ha szemedbe nézek,
Ott látom magam jónak, szépnek,
amilyenné csak lenni vágytam...

Most már nem várok semmit tőled,
letöltöm s letöltöd idődet...
A csönd dörömböl már a házban.

kedd, szeptember 16, 2008

Kissing in the rain


Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.

vasárnap, szeptember 14, 2008

Vasadi Péter



Az embernek a szeretetben
maga mögött kellene hagynia minden részleges ítéletet,
hogy a másikat egészen érinthesse;
szeretete tulajdonképpen az,
hogy megbocsátásból megbocsátásba lép.

ENGEDJ KÖZELEBB!!!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.
Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.
Hazudj még nekem!

Hazudj még!



Már régen beszélnünk kéne, csak dacból mondom még se
Tán jobb lenne őt elfeledni, de érzem nem tehetem.

Úgy szálltak velünk az évek, ami rég fájt mára szép lett
Nem is értem, hogy lehet az, nálunk nincs már új tavasz

Ó mit ér a csók, ha másnak adod , mit ér a szó ha megtagadod
Egyedül mondd mit ér az életem, ha nem lehetsz velem már

Hazudj még kérlek, játssz ma velem
Hazudj, hogy vár a nagy szerelem
Miért keresem miért? Elátkozz az ég,
csak egy percet kérek én még..

Hazudj, hogy vársz rám nyári napon
Tőled még ezt is elfogadom
Miért szeretem, úgy Mondd lesz-e kiút
Vagy végleg elsodor a múlt

A hűség csak ígéret mint (egy) képet összetépted
Hát ennyit ért egy lány szerelme, meguntad félre dobod

Én mégis újra várlak, ha csók kell kérhetsz 100-at
Legyen úgy, mint a legelején érzem kell a buta remény