
kedd, december 01, 2009
Szilvási Lajos

vasárnap, november 29, 2009
Örökké
szombat, október 17, 2009
Ha megkérdeznél
Ha megkérdeznélAzt mondanám: téged szeretlek.
Ahogy begombolod a kabátom és vitatkozol velem,
Ahogy a nyakamba bújsz és a könnyeid végigfolynak mellemen,
Mert szeretsz.
Ha megkérdeznél
Azt mondanám: a kezedet szeretem.
A tenyereden állva ha szédülök hirtelen,
Markod bezárul, vonásaidba ágyazva alszom védtelen,
Mert megóvsz.
Ha megkérdeznéd
Azt mondanám: a szemedet figyelem.
Ahogy arcom elsuhan benne egy szombat reggelen,
Ahogy fáradtan lecsukódik a világ minden éjjelen,
Mert benne élsz.
Ha megkérdeznéd
Azt mondanám: túl bonyolult nekem.
A hangodba bújva, ha egy pillanatnyi csend terem,
Megnyugszom, nem akarok más ember lenni
Mert benned élhetek.
Ha megkérdeznéd
Azt mondanám: nem kérdezel sosem.
Mert szeretsz - ahogyan én szeretlek,
Mert megóvsz - ahogy én is óvlak,
Mert hiszel bennem -ahogy még én sem hiszek.
One of fallen angels

Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
vasárnap, október 04, 2009
Paulo Coelho

Dolgok, amiket megtanultam az Élettől
_ hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.
_ hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
_ hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
_ hogy vagy Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
_ hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
_ hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
_ hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
_ hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
szombat, október 03, 2009
Téged Szeretlek!

Karjaimba zárlak én
Tudom, visszajössz egy szép napon,
visszavárlak én
Én esküszöm, hogy Téged szeretIek,
s el nem hagylak, míg szívem dobog,
s a szívem, ha majd el is temetnek,
a síron túl is szeretni fog!
Ha minden lánc elszakad,
ha minden szív meghasad,
ha mindenki elfelejt, én akkor is itt vagyok neked!
Ezt sose felejtsd el! Hozzám bármikor jöhetsz!
Én mindig itt leszek neked!
csütörtök, október 01, 2009
J. R. Ward

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy॥ de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla।
És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt।

