vasárnap, szeptember 13, 2009

Sérült angyal

Mondd kérlek miért tetted ezt velem? Kapok egyáltalán választ rá?
Olyan szép volt, 1 év।
Talán túl fiatalon ismerkedtünk meg? Talán।
De Ha felnövünk, talán újra összetalálkozunk még।
Ha a sors úgy akarja। Én nagyon bánom, hogy vége lett। Minden este sírok।
Miért bántottál meg? Óó Mondd kérlek!! nagyon fáj itt bent!
Túl fiatalok vagyunk... majd Ha be nőtt a fejünk lágya।
De ne feledd, aki szeret, az mindig megbocsájt, én ismét ezt tettem। Kérlek ne felejts el!
"Ez így lesz míg élek, a szívemben élsz!"
***
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!
Ennyi az egész...

vasárnap, augusztus 23, 2009

A tükörben keresd a hibát

Tisztán és féltőn, nem dönthet más csak szív
Nem baj, hogy téved minden hibát tanít

a tükörbe oda nézz, s keresd a hibát!

Bennünk van a jel!
a változás, ami kell!
Hosszú még az út és nem mindig az győz, aki nyer!


szombat, július 18, 2009

megint 18.

Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.

Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

Ki miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné।

szerda, július 15, 2009

Június 29.


...közeledek ajkaid felé, úgy érzem, még nem lehetek felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket, mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjaink. Átölellek, magamhoz szorítalak, szívünk hevesen dobog, táncuk egymásba olvad, eggyé válik. Hosszú perceken átcsókoljuk, egymást egyre hevesebben és szenvedélyesebben, beletúrok a hajadba, tested forrósága elborít, magával sodor, sosem akarlak többé elereszteni, magamhoz szorítalak, beléd temetkezem.
Ajkam elválik ajkadtól, szemedbe nézek, s amit ott látok, végtelen
örömet okoz। Te is akarod.

vasárnap, június 28, 2009

akarom még

Újra akarom....
Így legyen....

Fáj még

Néha úgy érzem,
Itt vagy még velem,
Rám tör a félelem!

Mindez csak rossz álom,
S minden szép lehet
Újra, csak veled!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Fájdalmam neked jár!

Fáj még, ha néha felhívsz,
Könnyes lesz a szemem,
Hisz hiányzol nekem!
Fáj még, de nem akarom, hogy
A csapdádba essek,
Hisz volt már ilyen alkalom!

Tudom, nekem sem kéne
Újból hinni neked,
Törődnöm megint veled!
De vajon mit tehetnék?
Szerelmed menedék,
Ha felhívsz nem elég!

Megbocsátok mindent,
Hisz az álmom Te voltál!
És mégis becsaptál,
Az eszem rajtad jár.

Ne fájjon amire nincs orvosság


Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések.

Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben,
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sosem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed az életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó।

Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem
Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül

Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön örökké।