vasárnap, november 02, 2008

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra…


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

szerda, október 29, 2008

Tornay András


Amikor gyilkolsz
Amikor elkeseredetten reszketsz
Amikor menekülsz
Amikor nincs időd pihenni
Amikor csordultig telve vagy
Amikor teljesen üres vagy
Amikor a legszebb ruhádba rejted önmagad
Amikor meztelen vagy
Amikor megtalálod amit elveszítettel
Amikor elveszíted amit megtaláltál
Amikor vonz ami taszít
Amikor taszít ami vonz
Akkor szeretsz igazan

Esik


A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, és ne tegye tönkre a vetést।

Dobol az eső, hogy esik
maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is, rárakni ruhád.

Mellém is fekhetsz, fekhelyem
-mert itt vagy – puhábbra vetem
csönddel bélelem
boldogabb Holdakat gyújtok, mint a Nap.

És hallgatok, mert jól esik
hallgatnom szívveréseid
mint csitul, némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz.

Már nem is kéne mondani
csak hallani, csak hallani.
Dobol az eső, hogy dobog
benned zuhog, bennem zuhog।

hétfő, október 27, 2008

Popper Péter: A belső utak könyve 2.


"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."

Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.

Popper Péter: A belső utak könyve 1.


Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!" - ez volt Marx egyik jelmondata.

mosolyogj


„Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.”

szombat, október 25, 2008

Egy perce


Egy percre mentem el, s máris hiányzik,
Egy percre hagytam el, s rózsám nem virágzik,
Egy perce öleltem át, s illatát érzem szívemben,
Egy perce csókoltam meg, s csókja még ég nyelvemen.

kedd, október 21, 2008

Szerelmemnek

Mellettem vagy és szebb lett a világ.

Újból mosoly van az ajkamon és

újból rám tör az az önfeledt mosolygás az utcán, a boltban...

Mindenhol velem vagy..

És jól eső érzés, hogy hozzám bújsz,

hogy megsímogatsz, hogy csókot adsz...

Az az apró kis puszi az enyém újból...

És minden alkalommal átjárja testem a boldogság...

Mert mellettem vagy...

Mert melletted lehetek újból...

Álmodozom az életről veled

és jólesik a mosolyogva ábrándozás...

Minden percem betöltöd és minden percben nálad vagyok.

Érezned kell, hogy erre vártam régóta és

érezned kell, hogy te is "teccel" nekem... ;)


"Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled."