péntek, augusztus 26, 2011


felejtsük el

Holnap, azt hiszem végleg hazautazom már,
Hiszen nélküled semmit sem ér ez a nyár.
Ami elmúlt már mindegy, felejtsük el,

neked tudnod kell, ha kell 100 évig várok rád
Hiszen nélküled semmit sem ér
Hogyha egyedül alszom és ébredek fel.

elvarázsolsz


Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep: Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!