Autumn

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul:
Aki halandó,
csak halandót szerethet halhatatlanul.

felejtsük el

Holnap, azt hiszem végleg hazautazom már,
Hiszen nélküled semmit sem ér ez a nyár.
Ami elmúlt már mindegy, felejtsük el,

neked tudnod kell, ha kell 100 évig várok rád
Hiszen nélküled semmit sem ér
Hogyha egyedül alszom és ébredek fel.

elvarázsolsz

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep: Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

.kaktusz

Tudod, magam se értem,
mitől lettem ennyire biztos,
biztos benned,
és biztos magamban,
mintha
szövetséget kötöttünk volna
mi ketten,
valamikor egy másik életben,
valahol az égben,
az égiek adták volna
áldásukat ránk,
persze butaság,
az Ég és a Föld összeér,
nem kettő az,
de mégis,
mintha egyikünk lenne az ég,
másikunk a Föld,
vagy Te a napsugár,
én pedig az eső,
ketten együtt
örök szivárvány,
vissza nem fordítható,
szét nem választható,
tudom, összetartozunk,
nincs bennem félelem,
hogy tévedek,
hogy egyszer
majd másképp lesz,
hogy majd mást szeretsz,
ha elmész is,
viszel magaddal,
nem, mert szeretnivaló lennék,
nem, nem vagyok,
csak melletted vagyok az,
más nem is ismer,
másnak idegen,
aki akkor született,
mikor megszerettelek,
és rajtam kívül
Téged se ismerhet más,
amilyen nekem vagy,
az más számára idegen,
mert aki nekem a „Te”,
az nem a véletlen szülötte,
az miattam,
értem született,
fájna,
tudom, nagyon fájna,
ha más karjában látnálak,
de a látszat
mondhatna bármit is,
be nem csaphatna.

.kaktusz

Tudod, a szeretet az lehet, amikor az ember azt látja, hogy közeledik felé az autó,
ami épp most fogja elütni, és az utolsó előtti pillanatban nem arra gondol,
mi lesz velem, hanem hogy mi lesz azzal a másikkal.

.kaktusz

Talán azért lettem ilyen bátor,
mert Te erős vagy,
és én beléd kapaszkodhatom.
Érzem, hogy szorosan fogsz.
De talán Te is kapaszkodsz,
azt hiszed, én vagyok az erős.
Talán a két félelem,
az enyém, és a tiéd
kioltják egymást.
Együtt repülünk,
közben arról énekelünk,
hogy az élet szép.
Üvöltve énekeljük,
nehogy mást meghalljunk.
Csak egymást.
Néha, ha kifáradunk,
akkor csak súgjuk.
Egymásnak.
Hogy egyikünk se féljen.
Közben elfelejtkezünk róla.
Hogy miért kapaszkodunk
ilyen erősen,
Hogy a vér is kicsordul.
Egyre bátrabbak vagyunk.
Tudjuk, a szakadék is
csak egy állomás.
Ott egy szép felhő,
Ott egy szivárvány.
Látod messziről a földet?
Ugye, milyen szép innen?
Gyere menjünk a felhők fölé
Szeretlek, szorítlak, ne félj.
Én se félek.

Babják Krisztián: Mindenért Egészen

Megmenteni életemet nem tudom, ki másra bízzam,
nem tudom, hogy árva lelkem ki más lelkével borítsam:
fogja össze, ami széthull, mind, mi bennem becses érték -
sejtse meg: mit én szülhetek, nem-álmodott csoda-mérték.

Erre kellesz: légy szolgája általam egy új jövőnek;
palotáim máskülönben kártyavárként összedőlnek.
Nincs bizalmam senkiben sem, feltétlen kell szeretni már:
minden kell cserébe annak, aki, látod, mindent kitár.

Láthatsz másként: hajléktalan. Magam útján ez lehetek.
Az, ki szülhet: őrülődik. Nem tartják meg semmi egek.
Egeknél több kell, hogy legyél földnél mélyebb alázattal -
tudnod kell helyettem élni önátadó áldozattal.

Sorsod vagyok. Mondhatsz nemet. Élhetsz boldog, más életet.
Nem lehetsz te se több, se jobb annál, akit vágyad szeret.
Sorsom te vagy. Akard jövőm, s általad leszek, ki lennék.
Engedj el, vakot, kezedből, s leszek senki, furcsa emlék.

Márai Sándor
Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit.

Ralph Waldo Emerson

Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.

Elegem van a vizsgaidőszakból, a főiskolából, abból, hogy mindenki panaszkodik, ha 30 fok van, ha zuhog az eső és ha fúj a szél. Elegem van saját magam és mások képmutatásából, a jópofizásból, a cinkos összekacsintásokból és abból, hogy ez életben lopva, csalva, hazudva kell önmagadnak és másoknak bebizonyítanod, hogy érsz valamit. Ha nem így csinálod, lóghat a nyelved, hogy megdolgozz a sikerért. Elegem van a puskázásból, mások és a magam gyengeségeimből és abból, hogy még mindig van 80 oldalam, amibe még bele se néztem, egy olyan könyvből, amelyet legszívesebben elégetnék. Elegem van a se-vége-se-hossza megbeszélésekből, hogy nem haladunk egyről a kettőre, abból, hogy kiabálnak a pálya széléről, mert onnan könnyű okosnak lenni. Elegem van az elvárásokból, elegem van abból, hogy másnak látnak mint ami vagyok. Elegem van, hogy többnyire nem azt csinálom, amihez kedvem van, legtöbbször nem azzal vagyok, akivel leginkább szeretnék. Elegem van abból, hogy bármit csinálok az mindig rossz!!!

Elegem van...

Elviselhetetlen lett a világ. Az emberek gyűlölnek, átvernek, gyötörnek, elhagynak, nem szeretnek.
Ugyanaz a mókuskerék napról napra, ugyanazok az utálkozó tekintetek, hanghordozások.
Csinálják csak, de nélkülem!
Elegem van ebből az örökös lelki fájdalomból.
Eltűnök। Felszívódok. A legegyszerűbb, legfrappánsabb megoldás.

Paulo Coelho

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni। Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

Reménysugár

És amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral, akkor muszáj, hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó..

Bölcsesség

Ha azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem, az eredmény pedig a fájdalom. A manipuláció egyenlő a szeparációval, a szeparáció pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben teljes szívéből szeret, de neked esélyed sincs, hogy ezt felismerd. ...Ha félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolatod csak elszigetel a többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris rájössz, hogy nem kell tenned semmit a szeretetért. Ez az egész csupán ártatlan félreértés, nem több. Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint a hisztis gyerek, aki így kiabál: "Nézz rám! Nézz rám!" Az egész hajsza mögött valójában egy hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni őt, a keresésnek vége szakad.
Byron Katie

Szerelemnek múlnia kell!

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.।
Ha valaki elment, és el tudott menni,
nehezen akarva, de el kell feledni.

A szerelem fáj

Törékeny érzelem,fut át a szívemen, szerelmünk minden reggelén...
Van úgy hogy átölel, olyankor más nem kell, de mégis félek tőle én.
Mondd mi ez az érzés?
Oly keserű, édes íze van
Gyötör a kérdés.

Én szeretem őt!
De a szerelem fáj.
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.
Én akarom őt ki soha sem bánt.
De idebent százegy ajtót a múlt bezárt...
A szerelem fáj (adj időt)
A szerelem ég (várj ne kérdezz)
Idekint tűz borítja testem, ott belül a jég (hogy újra érezz)


Mit ér az értelem?
Ha lelkem védtelen...
Szívemben érzem még a tőrt. Hiába rejtem ezt, közel van még a perc, mikor még száz darabra tört.


Mondd mi ez az érzés?
Oly keserű édes íze van...
Gyötör a kérdés.
Én szeretem Őt!
De a szerelem fáj!
Mert szívemet össze törte más ezerszer már..
Én akarom Őt, ki sohasem bánt.
De idebent százegy ajtót a múlt bezárt.

Várj rám!
Veled érzem új nap vár!
Várj még, amíg a tegnap messzire száll!

Adj időt!
Várj ne kérdezz!
Adj időt!
Hogy újra érezz... (Hogy újra éjlen)
Adj időt! (újra éljen a szívem)

-A szerelem fáj!-