szombat, július 31, 2010

Idézetek


- Ha rossz fiút találsz, bajt találsz. Ha a jót találod meg, megtalálod a
szerelmet.
- Nem számít, milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ, megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindig felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük, ez segít tovább lépni, és hajt előre.
- Az élet legrosszabb pillanataiban az ember alapvetően két dolgot tehet. Összeomlik, feladja a küzdelmet és a reményt, és arccal a földön fekve rúgkapál, ez az egyik. A másik pedig az, hogy nevet.
- A mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba.

Cserháti Zsuzsa

...

ruhák a földre dobva szerteszét
szomorú kép, de a lényeg tiszta
tudod, ki hagyta el a jelmezét
a buta bohóc soha nem jön vissza
hiába keresed bárhol, nincsenek nyomai sem
kicsit már belefáradt, úgy hiszem

akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap
mutat majd egy tisztább képet a tükörben
az leszek én, lehet éppen holnap

jó lenne hogyha néha jönne hír
tudod -e már, mire vártam volna
...

lehet, hogy valamit érzel
próbáld ki valakivel
nekem így, neked úgy jó, úgy hiszem


nem gyógyít meg az idő sem, de belefog minden nap
egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben
az leszek én, lehet éppen holnap már

házam fölött hajnali ég, épp csak az éjjel múlt el

csütörtök, július 29, 2010

Nem tehetek róla


Nem tehetek róla, bele vagyok esve,
amikor először megpillantottam nem tudtam, hogy ez lesz a vége...
nem szabad őt szeretnem, márcsak abban bízom mégsem ez a vége.

szerda, július 28, 2010

szerelembe esni veled

Találkozni veled - ez volt a sorsom,
a barátoddá válni - ez a döntésem volt,
de szerelembe esni veled - ez az irányításom nélkül zajlott.

szombat, július 24, 2010

Úgy döntöttem, felhagyok a káros szenvedélyeimmel; veled kezdem... :D :D

Minden 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság; minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás - és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem.. (mennyire igaz ez a pasikra...)

hiányos...


Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi...


hétfő, július 19, 2010

Ami eltört, eltört


Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.

péntek, július 16, 2010

Lépjünk már!

Eleget ültem lépjünk már
Ma unom a csendet és menni muszáj
Hisz tudom hogy él még benned a láz
A város a fények csak minket vár
Ha valamikor most hallgass rám
Induljunk végre most nincs kifogás
Most ki ne találd hogy itthon vársz
Nőj már fel hozzám.

Döntsd el jössz, vagy maradsz,
Leragadsz vagy velem szállsz.
Nem vagy könnyű falat, találd ki magad azt mire vágysz.

De várd meg szépen hogy feladom.
Neked úgyis most mindened fáj.
Ha nem jössz. Indulok szabadon lehet jobb is az útba talál
Vagy élsz magadhoz térsz
És újra földön jársz.
Mert azt amit most kérsz
Tőled meg sem hallom már.

csütörtök, július 15, 2010

Elviselhetetlen

Legjobb dolog mit tehetsz, elengeded kit szeretsz , hisz mi tudjuk;neki még jó lehet।

Elviselhetetlenül tisztán láttam magam előtt a múltat. Pontosan láttam minden hibát, amit elkövettem, minden fájdalmat, amit okoztam, kis és nagy dolgokban egyaránt.

szerda, július 14, 2010

Vigyázz rám

Hiába süt le rám a nap.
Hiába szállok magasra.
Már nincs mi itt tartana.
Csak a magány mi mindenhol ott van.
Kérlek, lépj előre, szorosan ölelj át
És szeress, míg élek.

kedd, július 13, 2010

Dés László - Legyen úgy



Ugye nem veszíthetlek el téged
és holnap majd visszajössz?
csak egy percig tart a sötét
csak egy árnyék lépett közénk
de mögötte már látjuk a fényt!

úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem
lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük...

valami nem stimmel

Mikor megkérdezik mi a baj? Rávágod, hogy semmi। Miért hazudsz mindazoknak, kik melletted vannak és szeretnek? Miért félsz szavakba önteni? Vagy csak a választól félsz, amit a valóság válaszol és nem az álomvilág? Vagy félsz a válaszoktól, amik néha a fájdalmat követelik? Erre neked kell tudnod a választ, és akárhogy döntesz, a lényeg, hogy önmagad maradj, és a szíved diktálja a helyes utat.

Elmondtam a legnagyobb titkomat: őrülten szeretlek. Erre csak üres szavakkal találtam magam szemben. Talán, ha belegondolnál, hogy mit is érezhetek, rájönnél, hogy ilyen szeretetet senki nem fog adni neked. Én várok rád még reménytelenül is, és a fél életemet áldozom fel ezért az érzésért. Bár tudom, hogy érdekeltelek, de látom túl gyáva vagy, hogy kimutasd azt, amit ott legbelül érzel. Hálás leszek neked, amíg csak élek, hogy megismerhettelek. Még úgy is ha ez miatt megy tönkre egy része az életemnek

Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.

kedd, július 06, 2010


Hogy lehet az, hogy akit igazán ismerünk az ver át minket, de lehet, hogy akkor nem is ismerjük, mert lehet hogy eddig egy álarcot viselt, ami ebben a percben és a többiben a kukában heverészik, mely a gazdájára vár, hogy újra felöltse.