Az élet

Az élet remény, küzdelem és bukás.
Sírig tartó nagy verseny futás.
Keresni örökké a jót és szépet.
És meg találni ez az élet.

egy átkozott nap

Ez egy átkozott nap volt,
ma is durva út sodort.
Csupa láncra fűzött arc,
meg a végtelen, vad harc.

Ma is torz erő diktált:
buta, bégető birkák...
Ez is fájdalomról szólt,
ma is félelem tombolt.

Nem ez a vágyam,
veszem a szárnyam-,
van egy holtig rejtett hely...
Nem ez az álmom,
nem a világom-,
ez cask egy mérgezett selejt.


Remeg a föld,
reped az ég-,
de, ha te ringatsz,
jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég-,
de, ha te rám ragyogsz,
maradok még...
Jöhet a tűz, jöhet a jég-,
más halál vár ránk,
ó, de szép!


Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell.
Karod könnyű álmot nyújt-,
csak egy angyal érint úgy...

Sehol az árnyak,
nem ide járnak-,
ez egy áldott, új bolygó!

Csak ide vágyom,
ez a világom-,

nem a régi sárgolyó...

Viszontlátásra!

"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
amit elengedek.

Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.