Gabriel García Márquez

"Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött."

Nem tudok őszintén írni...nem tudom leírni, hogy mik vannak e lelkemben,...hogy úgy érzem, hogy olyan kis darabokra törött az életem, hogy nem vagyok képes összerakni..Foltozgatok, ragasztgatok, tömögetem a lyukakat...

De folyton lyukas marad...Befogom a kezeimmel, a lábaimmal, a számmal.......

De amikor már nem marad semmi???AKKOR MI MARAD???? KI MARAD????

Fogod az Érzést, letépkeded róla a ruhákat, lemezteleníted, hogy lásd díszek nélküli szánalmas kis csupasz állapotában, és elkezded szorítani a nyakát, míg meg nem fojtod teljesen. Bármit meg tudsz ölni magadban, csak akarni kell. Meg elviselni a fájdalmat, amit a gyilkolás okoz.

^{Néha rettenetesen fázom a karjaidban...élet...}

És hallgatsz

És hallgatsz
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.

Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés.

És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.

Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmú
folyondárvirág.

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy időnként
meg kellene vizsgálni
a kapcsolatokat.
Megtudni, mi az a kapocs,
ami összetartja őket.
Szembenézni magunkkal,
meg a körülöttünk élőkkel.
Megtudni,
nem esetleg mesterséges a zár,
nem esetleg azért zár,
mert rozsdás.
Egyszerűen berozsdásodott,
azért zár olyan szorosan.
Vagy nincs is zárva a lakat,
Csak a megszokás.
Vagy a félelem bilincse
az egyedülléttől.
De ahhoz el kéne menni,
ahhoz egyedül kéne maradni.
Talán mindenkinek kellene
egy otthon,
ahova nem hív senkit,
csak vár.
Ki jön hívás nélkül.
Ki az,
akinek hiányzik.
Ő hova menne,
ha nyitva lenne a lakat.
Talán akkor mindenki
a helyére kerülne.
Vagy megtudná,
Nem tartozik senkihez,
Nem tartozik senkinek
Talán az lenne a szabadság.

Kamarás Klára:Várakozás

Vártam ezeregy éjszakát
és azt vártam, hogy majd mesélsz,
talán a szerelem dalát,
amelyben csak hozzám beszélsz.

Vártam, hogy elmondd álmaid,
és senki másnak, csak nekem...
Itt már senki nem álmodik.
Magam áltassam szüntelen?

Vártam, hogy ha szemedbe nézek,
Ott látom magam jónak, szépnek,
amilyenné csak lenni vágytam...

Most már nem várok semmit tőled,
letöltöm s letöltöd idődet...
A csönd dörömböl már a házban.

Kissing in the rain

Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.

Vasadi Péter

Az embernek a szeretetben
maga mögött kellene hagynia minden részleges ítéletet,
hogy a másikat egészen érinthesse;
szeretete tulajdonképpen az,
hogy megbocsátásból megbocsátásba lép.

ENGEDJ KÖZELEBB!!!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.
Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.
Hazudj még nekem!

Hazudj még!

Már régen beszélnünk kéne, csak dacból mondom még se
Tán jobb lenne őt elfeledni, de érzem nem tehetem.

Úgy szálltak velünk az évek, ami rég fájt mára szép lett
Nem is értem, hogy lehet az, nálunk nincs már új tavasz

Ó mit ér a csók, ha másnak adod , mit ér a szó ha megtagadod
Egyedül mondd mit ér az életem, ha nem lehetsz velem már

Hazudj még kérlek, játssz ma velem
Hazudj, hogy vár a nagy szerelem
Miért keresem miért? Elátkozz az ég,
csak egy percet kérek én még..

Hazudj, hogy vársz rám nyári napon
Tőled még ezt is elfogadom
Miért szeretem, úgy Mondd lesz-e kiút
Vagy végleg elsodor a múlt

A hűség csak ígéret mint (egy) képet összetépted
Hát ennyit ért egy lány szerelme, meguntad félre dobod

Én mégis újra várlak, ha csók kell kérhetsz 100-at
Legyen úgy, mint a legelején érzem kell a buta remény

Nox- Remény

Nem fojthat bánat, újra erőt ad az ég-,
vaskézzel támad, de megvéd a Zöld, a Kék...
Elzár és kínoz, mérgekkel olt a múlt-,
de bent egy hang bíztat, hogy újra lerázd a súlyt.

Érezd, hogy hozzád ér...és nincs idő, nincs tér...
árnyékok láncán él, aki fél...

Érezd, hogy él még,
Érezd, hogy él még remény!
Érezd, hogy él még,
Érezd, hogy él még a Fény!

Tisztán és féltőn nem dönthet más, csak a szív-,
nem baj, ha téved, minden hibád tanít...
Változhat minden: elfogy és nő a Hold-,
megfordul minden, csak dúdold, 'mit ő dalol.

Érezd, hogy hozzád ér...és nincs idő, nincs tér...
árnyékok láncán él, aki fél...

idézetek

Nehéz elhinni, hogy az, aki valaha mosolyt csalt az arcomra, az most könnyeket csal a szemembe ...

Úgy teszek, mintha élnék,
Pedig csak egy baba vagyok
a polcon ülve, szép ruhában,
üres szemmel, merev háttal,
érzéketlen mosolygással,
a távolba révedve lebénultan figyelek,
és jöttödre porcelánszívem megremeg.

Én nem egy olyan lány vagyok akivel lehet játszani.Ha olyan kell vegyél magadnak 1 barbit!

Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szivedet,de te ennek ellenére még mindig szereted azokkal az apró darabokkal....

Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok...

Children of Distance

Emlékezz rám

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

miss u

"Keres a lelkem, kíván a szám...
De hiába hívlak, csak a magány nyit rám!
Könnyes szemmel a telefonod várom,
a fájdalom ajtaját magamra zárom.
A lelkedben keress,
ha néha hiányzom."

ákos : Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

refr.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Tatiosz

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”