Fiza

Dalai Láma

Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk,
annál kevésbé fogunk félni,
mert nincs takargatnivalónk mások előtt,
ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki,
annál magabiztosabbá válik.

Fájdalom

Sima kavics csobban fodrozódó vízben.
Elmerül.
Ott van lenn
és ott is marad.
Mint a lélek sebei,

láthatatlanul léteznek.

Goethe

„Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”
/ Goethe /

I miss my dog =(

Szivárványhíd

Egy híd köti össze a földet az Éggel.
Ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogón ível
földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak
pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek,
üdék a völgyek, dombvidékek.

Örök a tavasz, nem esik a hó.
Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő,
a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül.
Az agg, megtört állatok, itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.

Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit.
Hisz egy hiányzik csak neki:
Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:
-orra tágul, füle feláll, lába remeg, szűkül a szempár,
rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérkezett s meglátott:
hozzád rohan a barátod, felkapod kitárt karodba,
csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe,
s indultok. Majd elérve a csodák útjának végére,
a szivárványhídon együtt mentek át és ez lesz nektek az igazi mennyország.

Májusi eső

Esik az eső.

Az éjszakai nagy vihar után csendes, nyugodt esőcske csepereg.

Nagyon élvezik a madarak is. Hallod a csivitelésüket? Nagyon szeretem hallgatni őket. Élvezem, ahogy a fákon és az ereszen fürdenek az esőben és hozzá beszélgetnek. Mélyen beszívom ezt a friss, májusi illatot, az eső kellemes tavaszi illatát, a virágzó akácfák illatát, melyet felém hoz a lenge szellő.

Egyben a múlt emlékeit is meglebbenti lelkemben.

A felhők vidám kergetőzése eszembe juttatja azt a tavaszi napot, mikor szívemben végleg fészket raktál.

A boldogság tündérvarázsát – cirógató, álmodó szerelmet. Bűvös, mesés szerelmet.

Esik! A májusi eső aranyat ér – mindenkinek és mindennek .

S a szívemben az érzés: nagyon SZERETLEK!

Andrew Matthews - Hallgass a szívedre

„Egész életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná - de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak érzéseidre.”

Márai Sándor- barátság

Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.

egy szó...többet ér minden másnál...

Pillangószív

"Pillangó szívem szárnyra kél,

mint daloskedvű pacsirták tavaszi éneke."

Pillangószíveden hárfázni volna jó.

***

„A pillangószív nem jó és nem rossz. Jó vagy rossz aszerint lesz, amerre az emberi akarat irányítja.”

Douney

„A jó ember olyan, mint a napraforgó… Kellő távolsággal ugyan, de mindig a fényt követi. Vigyázz, ne akarj túl közel kerülni hozzá, mert még elvakít a sokat akarás, és máris sötétségben élsz!”

.kaktusz

Tudod, a szeretet az lehet, amikor az ember azt látja, hogy közeledik felé az autó, ami épp most fogja elütni, és az utolsó előtti pillanatban nem arra gondol, mi lesz velem, hanem hogy mi lesz azzal a másikkal.

Azt kérdezed tőlem,
lehet-e egyszerre többet is szeretni,
nekem pedig az jutott eszembe,
hogy aki kimondja a szót,
szeretlek,
az mindig tudja-e, mi az,
amit mond,
ismeri-e a szónak az értelmét,
a mélyértelmét,
tudja-e, mit jelent szeretni,
vagy csak magát,
és azt a másikat hitegeti,
mikor magányos,
mikor kedves szóra vágyik,
mikor azt szeretné,
valaki lenne,
aki esténként mellé bújna,
vagy csak biztonságra vágyik,
ami nem baj,
az ember egyedül gyámoltalan,
gyámoltalanná tette magát
az elmúlástól való félelmében,
de erről az érzésről szól a szeretet?
vajon a vágy beteljesülése
maga a szeretet?
Tudod olyan a kérdésed,
mintha azt kérdeznéd,
tud-e az ember két
gyönyörű festményt festeni,
talán igen, talán nem,
de ahhoz,
hogy joggal kérdezd,
egyet már festenie kellett.
De míg egyet se,
addig rossz a kérdés,
igen, abban igazad van,
sokféle lehet a szeretet,
ha összeraknánk,
gúlát építhetnénk belőle,
aminek a csúcsán nincs több,
mint egyetlen szeretet.

Mindig van új- B. Huszta Irén

Nagyon jó, ahogy gyöngéden kezemhez ér kezed,
Amint arcomon végigsimít lágy tekinteted.
Hangod repdes ajkaidról és kedvesen becéz,
Ittléted órája újra múlt örömöt idéz.

Úgy figyelsz rám, ahogy nagyon régóta senki sem,
Érzed, amikor boldog vagyok, és repülsz velem.
Kék madaram angyalszárnyain fel a menny felé,
Nem gördíthetnek akadályt szárnyalásunk elé.

Nem kell, hogy enyém légy, ha másnak teremtett az ég,
Szívemben tőled mégis hő szeretet lángja ég...
Csoda ez, hiszen én félek már szeretni embert -
Ha szívem kinyílt, a sors mindig csalódással vert.

Nem hittem már, hogy létezik ilyen együtt rezgés,
Amikor fénnyel fon körül a rólad merengés...
Ugyanaz a zene csal szemünkbe örömkönnyet,
S varázsol el a hópelyhek tánca mely oly könnyed,

Mint májusi szellő, mely lágy virágszirmot borzol,
Vagy gyertya lágja, ha légies homályban táncol,
Arcodra különösen fénylő színeket festve,
Miközben alkonyból lassan születik az este.

Tudom, hogy mindez csak összetörhető, szép álom,
Semmit nem igazol a te s az én valóságom.
Mégis mennyei boldogság az is, ha rám gondolsz,
Amikor ideérsz hozzám, s arcomra pírt rajzolsz...

Soha többé?!

..Sétáltam hazafelé a kihalt utcán. Egyedül. Ott hagytalak. Ott hagytalak, mert nem tehettem mást. Nem hagytál más választási lehetőséget. Megint egyedül maradtam az érzéseimmel. Minden porcikám könyörgött, hogy forduljak vissza.. Csak vissza.. Hozzád.. De a lábamnak már nem bírtam megállj-t parancsolni. Ahogy a könnyeimnek sem. Pedig sosem sírok.. Tudod jól, hogy sosem sírok. Folyton hátra nézek.. Hátha.. De egy lélek sem jár már az utcán..
Már csak pár lépés.. Hiszen olyan közel vagy most.. Csak pár lépés..
Itthon vagyok. Dühös üzenetek, vádaskodás, fájó igazságok, szemrehányások.. Ezek lettek az álmainkból.. És miattam..
Aztán már nem érkezik válasz. Már csak az én szomorú, kétségbeesett szavaim kelnek útra az éjszakába, meghallgatásra várva. Csodára várva.. Hátha teszel valamit.. Hátha történik még valami.. Talán mégis te vagy az.. Aki..
De nincs már semmi.. Semmi. Csak a reggel.. A fájdalom.. Az újabb elhatározás.. Soha.. Soha.. Soha többé..

Hogy felejthetném el?

Csak ült ott mellettem, nem is értettem.
Oly közel és mégis olyan távol volt.
Kezdetben tétlenül, néztem észrevétlenül.
Mit mondjak, vagy ne is szóljak, úgyis kiderül,
Hogy fejére fordult velem az egész világ.

Mondd, hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden égő pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Tudom csak képzelem, de ő a végzetem.

Az egész játék volt, tudom erről szólt,
De ő igazi filmből lopott angyal volt.
Ajándékutazás, mit nem kaphat meg csak úgy más.
Négyszázezer méter, Istenem, de szép volt.
Úgy éreztem, hogy fejére fordult az egész világ.

És hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden izzó pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Lehet csak gondolom, legyen az én bajom.

De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,
egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.