Republic: Hogyha Benned élnék...

...

Beléd ölelném a bánatom,
És Beléd csókolnám mi fáj

...

kaktusz

Tudod, arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,
küzdve is, betegen is,
fáradtan,néha elkeseredten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk.

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan

A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kinlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfuj, mint pókhálót a szél.

Vágy

...vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás mellyel a végzet embert sújthat. Vágy másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy, nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.

Ma

Túl sok a feszültség az emberi szívekben, túl sok az indulat, a bosszú. Nézzünk szívünkbe, s mit találunk benne? Indulatot, melyet az idő csak halványabbra párolt, de parazsát eloltani nem tudta.

Márai Sándor

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Magány

"Átsírt éjszakák,elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki,aki társként gondolt rád. Fájnak a percek,amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban."

Írj!

Te olyan okos vagy,

Te olyan sokat tudsz,

Te olyan sokat láttál,

Te olyan sokat tapasztaltál,

Neked olyan szép gondolataid vannak

Te tudsz szépen beszélni,

Tudsz szépen írni,

Írjál meg mindent,

Írd, amit láttál,

Írd, amit látnod kellett volna,

De nem láttál,

Írd, hátha van, aki tanul a tévedéseidből,

Írj a szépségről, amit csak Te tudsz átadni

Írj a sok jóról, és rosszról, ami történt veled,

Írjál szépet, írjál igazat.

Írjál!

Add önmagadat, de ne aprózd önmagad!

Téged lehet szeretni

Az érzésért

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

Gálla Nóra: Amit sohasem mondtam neked

Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni.

Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.

Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert.

És ezt nem akarom.

Inkább hallgatok. Hallgatunk.

Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.

Az új esztendőben is....

"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."
^{(Charles Dickens)}