Hogyha szeretsz, add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet,
és ne kérdezd, hogy hova megyünk,
csak azt kívánd, örökre együtt leszünk.
„... Hitetlenül ültem ott, mégis valamit remélve, szívemben sebekkel egyre csak gyötörve.
Nem is tudtam már akkor, hogy mire várok még, ennyi idő után bolond ki remél...
Csak egy szempár kellett volna, vagy egy ártatlan kis szó, mi nem is lenne kedves, csak éppen vigasztaló.
Némán tehetetlenül álltam a szobában. Éreztem lassan minden remény elszáll. A hangod, az illatod, az érintéseid... feledésbe merülnek. Nem... ezt Te sose fogod látni... a szemem igaz könnybe lábad néha, de Én ennek csak örülök. Ez annak a jele, hogy egyszer boldog voltam... veled... Mikor még gyerekesen, szerelmesen vártalak, mint aki nem létezne nélküled. Sok mindent nem tudsz még..., de egyvalamit biztosan:
Tiszta szívemből szeretlek!”
